Nos, erről a könyvről végtelenül nehéz írni, ahogyan olvasni is erőt próbáló volt. 196 oldalnyi tömör fájdalom.

Hanna, másfélévesen életét vesztette egy kezeletlenül hagyott kórházi fertőzés miatt. Négy nap története, amely örökre megváltoztatta a család életét. Betekintést nyerhetünk az anya szemszögén keresztül a kálváriájukba és újrakezdésükbe. 

A társadalomnak tükör, a hozzátartozóknak bátorítás: a gyászolót magára sose hagyd! Az orvosok számára felkiáltójel, egy anya kérlelése. A könyv a szeretet erejéről, az élet szentségéről, választásaink jelentőségéről, összeomlásról és újrakezdésről szól, arról, hogy van élet a halál után, és hogy a boldogság tanulható.

Ez a memoár ékes bizonyítéka az orvosi hanyagságnak. Minden elismerésem a szerzőt illeti, akinek volt ereje kilépni a komfortzónájából, és ország-világ elé tárta az érzéseit. Szembenézni önmagunkkal, beszélni a bűntudatunkról, amelyen soha semmi se enyhíthet. Hatalmas erő és bátorság lakozik benne, amiért ezt megtette!

Nagyon fontos üzenetet hordoz magában, segítséget nyújthat hasonló helyzetben lévő embereknek. Hiszen nincsenek egyedül. Talán nincs is szörnyűbb annál, mint amikor egy szülő elveszíti gyermekét. Nagyon elkeserítő az a tény, hogy bár Éva minden lépést megtett az igazságszolgáltatás reményében, mégis Hanna haláláért felelős szakemberek a mai napig nincsenek felelősségre vonva...

Továbbá olyan súlyos problémára hívja fel a figyelmet, amelynek nagyobb hangot kellene kapnia. Kicsiny hazánkban az egészségügy rémes állapotban van, ahol az ember már fél bemenni a kórházba, mert nagy eséllyel kórházi fertőzéssel tér haza. (Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik a mai napig becsületesen és lelkiismeretesen végzik a munkájukat, és erejükön felül teljesítenek nap, mint nap. Nekik jár az ölelés). Az egészségügyünk, ahogyan a kórházaink állapota is a béka feneke alatt van. Olyan országban élünk ahol minden naposak a kórházi fertőződések, ahol a falakról omlik le a vakolat, ahol nem működnek a légkondik a műtőkben... hiszen nincs elég munkaerő, az ott dolgozók leterheltek, az elavult infrastruktúra, a pénz hiánya mind-mind ezekhez a problémákhoz vezethetőek vissza. (A kórházi fertőződésekről részletesebben itt tudtok olvasni).

Az első sortól kezdve olyan fájdalom költözött a lelkembe, amelyet egyszerűen szavakba sem tudnék önteni. F. Éva és családja, ahogyan sokan hozzá hasonlóan a hadak útját járta meg egy ilyen szörnyű esett után. És azaz erő, ami bennük lakozik! Ami által volt hitük és akaratuk újrakezdeni és tovább élni. 

Az olvasással lassan haladtam, hiszen minden egyes mondattal a valóság arcul csapott, és csak sírni tudtam. 

Ez a történet nem csak egy gyászfolyamat elmesélése, hanem egy haldokló rendszer elleni jogos vád, amellyel az igazságért is küzd. A változásért:

Az orvostársadalom összezár, pedig a szakma presztízsét a színvonalas és emberséges feladatellátás adná. Nem árulás kivetni magunk közül azokat, akik gyógyítás helyett ártanak, ha nem tűrnék meg egymás között az orvosi arroganciát, akkor végre rangja lenne ismét a gyógyításnak. Nem bajtárs az, aki a pusztításban társ.

Itt tudod megvásárolni.

Hanna emlékére egy alapítványt hoztak lére, amely Nagymáté Hanna Alapítvány néven találhattok meg, de innen is el tudjátok érni. Éva nem csak coachként tevékenykedik, de idősellátással foglalkozik. Tanácsadásai során segíthet a gyászfeldolgozásában vagy akár önmagad megtalálásában.