A Csillagom című fantasy-regény szerzőjével készült interjúnkban a történet születésének kulisszatitkai, a világépítés inspirációi és az alkotói folyamat sokszínűsége kerülnek fókuszba. A beszélgetés során szó esik spiritualitásról, művészeti hatásokról, az írói névválasztásról, valamint arról is, milyen irányba halad a regény folytatása. Az alábbiakban hat izgalmas kérdésre adott személyes válaszait olvashatjátok.

1. A Csillagom világában a spiritualitás és a szkepticizmus folyamatosan ütközik egymással. Tudatosan törekedtél arra, hogy ezt az ellentétet végig fenntartsd a történetben, vagy a karakterek fejlődése közben alakult ki ez a kettősség?

Abszolút megközelítés kérdése. Valójában kevés a szkepticizmus a könyvben, mert ez egy fantasy, és az ilyen regényekben szinte bármi megtörténhet. Anna, a főszereplő, egy igazi naiv, csodaváró lélek, aki elutasítás helyett inkább gyermeki kíváncsisággal fordul a spiritualitás és a varázslat felé. Az olvasó szkepticizmusától függ, hogy hol a határ a valóság és a fantázia között, ami teljes mértékben egyénfüggő. Az én meggyőződésemet pedig fedje jótékony homály. 🙂

2. A regényben a helyszínek és tájnevek egyediek, sokszor szinte mitikus hangulatot árasztanak. Volt olyan konkrét földrajzi vagy kulturális inspiráció, amelyet beépítettél a világépítés során, vagy teljesen saját képzeletből dolgoztál?

A magyar településnevek ihlették a regényben található világ helyszíneinek neveit, de egy az egyben semmit nem emeltem át, inkább saját kútfőből igyekeztem elnevezni a helyeket. Aztán persze előfordulhat, hogy véletlenül mégis alkottam valami olyasmit, amit már őseink is kitaláltak előttem. Persze a világunk nagy hatással volt rám, van olyan hely, ami kicsit hollandos, van ami kicsit olaszos, meg van, ami kicsit japános, de semmi sem pont ugyanaz vagy ugyanolyan, mint a mi közmegegyezéses valóságunkban.

3. A Csillagom főhősének útja során többször szembesülünk azzal, hogy mit jelent valójában a valóság és a fantázia határa. Mennyire tartod fontosnak, hogy az olvasó maga döntse el, mi igaz a történetben, és mennyire akartad vezetni ebben az értelmezésben?

Nem szeretnék semmit az olvasók szájába rágni. De érdemes fejben tartani, hogy nemcsak a külvilág hat ránk, hanem mi magunk is hatunk a külvilágra. A fantázia éppúgy a valóság része, mint egy pohár az asztalon, és minden kitalált történet hatással van a szpichénkre, a pszichénk pedig hatással van a valóságészlelésünkre és -értelmezésünkre. Ez nem csak a spiritualitáshoz való hozzáállást határozza meg, hanem mindent, amit tapasztalunk, legyen az egy könyv által elmesélt történet, egy személy viselkedése, egy dal vagy madárcsiripelés. A minősítés, elfogadás, ragaszkodás vagy elutasítás mindig az egyéntől függ. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Hosszas, terápiás jellegű munkával, ahogy mi változunk, megváltozik a saját valóságunk is.

4. A Csillagom folytatásával kapcsolatban: jelenleg milyen irányban gondolkodsz, tervezel-e újabb hangsúlyokat vagy műfaji elemeket beemelni, esetleg új karakterek nézőpontjából is bemutatni a világot?

Igen, történik egy kis nézőpontváltás, ezúttal Salim fejébe láthatunk bele, akire rengeteg olvasó nagyon kíváncsi. De azért Annát is visszakapjuk kicsit, mert őszintén, nagyon hiányzott. Nagy hangsúlyt kap a történetben az árnyékmunka és a traumákkal való szembenézés, emellett a spiritualitás mélyebb medencéjébe is fejest ugrunk. Az olvasó már nemcsak az intuíció működésébe és a fizikai világ manipulálásába kaphat betekintést, hanem a révülés, a szubtilis valóságok és a sztori megtapasztalása is megjelenik majd.

5. Több művészeti ágban is kipróbáltad magad, a zenétől a rajzig. Volt olyan pillanat, amikor ezek a területek közvetlenül hatottak az írásodra, például egy dallam vagy egy vizuális élmény formálta egy jelenet hangulatát vagy szerkezetét?

Sosem bírtam megmaradni egyetlen tevékenységnél, mindig ki kell próbálnom valami újat. Most már azt is tudom, hogy ezt az ADHD-nak köszönhetem. Bizonyos szempontból lehet, hogy ez hátrány, de az sem kizárt, hogy segít az élet igazi mélységének megtapasztalásában. Ezért is csinálok mindenfélét, kezdek bele újabb és újabb projektekbe, hagyom, hogy vigyen a flow, és ezek természetesen hatnak is egymásra. Az írásaimban megjelennek a saját tapasztalataim. A hegyeket én is gyakran jártam, a zenék segítenek a hangulatteremtésben, és például a tanulókéziratomban van egy lány, aki varr, egy másik, aki rajzol, és megjelenik egy csapat zenész is.

6. Az írói álneved választásában tudatosan törekedtél a nemzetközi hangzásra. Mennyire érzed, hogy ez befolyásolja az olvasói elvárásokat vagy a könyved fogadtatását, és tervezed-e, hogy más zsánerekben, akár más néven is publikálsz a jövőben?

A névválasztás nem tudatos. Inkább - habár folyamatosan változom - önazonos. A Lione nevet még tinédzser koromban találtam ki, a Stanislav pedig édesanyám leánykori neve. Nem tudom, mit hoz a jövő, mihez lesz kedvem. Egyelőre a polgári nevemet használom a hivatalos ügyekhez, civil dolgokhoz, a választott nevem pedig a kreatív alkotó énemet jelképezi. Mondhatni, szimbolikusan ők a bal és a jobb agyféltekiém. Szóval fogalmam sincs, befolyásol-e ez bármit is az olvasókban. Ha épp a nevem miatt nem veszik le a polcról a könyvemet, nem is biztos, hogy ők az én célcsoportom. Nyitott, kíváncsi, felfedező kedvű, elfogadó és empatikus emberekkel szeretnék kapcsolódni, akik már túlléptek a dogmák béklyóin. A másik zsáner, ami közel áll hozzám, a sci-fi. Már írtam egy-egy novellát ebben a zsánerben is, a Wattpadon elolvasható a legtöbb írásom, amit fel merek vállalni. 🙂

Innen szerezhetitek be a könyvet.

Itt érhetitek el a szerzőt:

Moly.hu

Facebook

Instagram

Tiktok