Alexander B. Hackman - Az utolsó huszonhét leleplezése

Azon szerencsések közé tartozom, akik ismét segédkezhetnek egy borítóleleplezésben. Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen szeretem a disztópikus témában íródott regényeket. Alexander B. Hackman elsőkönyves író rögtön egy trilógia első kötetével rukkol elő. ami nem más, mint Az utolsó huszonhét – Fedőneve: „Die Katze”. Mit teszel akkor, amikor a világvégét jósoló cikkek beváltják az ígéretüket és eljön a vég? Itt az ideje, hogy elhidd, a világvége közelebb van, mint hinnéd. 27 napod van, hogy kialakíts egy stratégiát és összeszedj mindent amire szükséged van a túlélésedhez...

Térjünk is a lényegre, itt is van a várva várt fülszöveg és borítóleleplezés!!!

Fülszöveg:

A kipusztulásban nem az a fura, hogy mégiscsak megtörténik, hanem az, hogy másnap nem csörög a telefon és nem jönnek az e-mailek. Hiszen halott vagy, és úgy általában mindenki más is. Lehet pihenni. Na, de addig még sok a tennivaló…
Te mit tennél, ha megtudnád, hogy 27 nap múlva vége a civilizációnknak?
Barátaid és ismerőseid fele repesne az örömtől, mert végre shotgunnal lehetne grasszálni az utcákon, és tojhatnának a munkaidőre. Csak azt felejtik el, hogy először a szomszéd Clairt kéne fejbe durrantani, mert kell az utolsó nyomorult kukoricakonzervje… Vagy azért, mert pont ő akarja elvenni az utolsó müzliszeletünket. Méltatlan kép…
Szóval hidd el nekem, hogy a kipusztulásnak nincs romantikája. Viszont az odaút ettől még lehet nagyon szórakoztató.
Ez egy történet Alexander B. Hackman tollából, aki furcsa módon nincs oda a kipusztulás gondolatáért, viszont magáénak vallja Darwin elméletét. Azt, hogy nem az éli túl, akinek a legnagyobb a bankszámlája, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásra.
Ők ketten csak egy dologban nem értenek egyet: Hackman szerint a túléléshez humorérzék is szükséges.