Tomcsik Nóra – A nyírfák csendje
Általában azonnal megtalálom a szavakat egy-egy regény elolvasása után, azonban most nem így volt. Napok teltek el miután befejeztem és mégsem tértem magamhoz. Egyszerűen más könyvre se tudtam ránézni, inkább elmélyedtem abban az érzelem viharban, amely ennek elolvasása okozott. Tomcsik Nóra úgy forgatta a tollát a kezei között, mintha vívó az olimpián az aranyért küzdve. Előolvasóként olvashattam ezt a regényt, így immáron másodjára álltam neki. A regény a Mogul kiadó gondozásában jelent meg, a borítót és a benne rejló rajzokat Takács Emma illusztrálta.
Egy olyan borzasztó korszakáról írt az emberiségnek, amely emberek millióit tette tönkre és borította nyomorúságba, mind ezt művészien és csodálatosan megfogalmazva. A három főszereplőhöz, Dmitrihez, Kolja-hoz és Grisa-hoz, repít el a cári Oroszország bukásának kezdetéhez. Betekintést nyerhetünk az akkori emberek mindennapjaiban és teljes részleteséig megismerteti az olvasóval a háború által okozott károkat. Ahogyan a három fiatal próbál életben maradni ebben a zord időszakban, azzal együtt az írónő az olvasó szívét szorongatja. Ráébresztve ezzel, hogy az emberi élet mennyire törékeny.
Nem szeretnék spoileresen írni, így a történetet magát nem mutatnám részletesebben be.
Nem egyszer le kellett tegyem a könyvet olvasás közben, ugyanis olyan gyorsan eleredtek a könnyeim, hogy már nem láttam azt, ami előttem volt. Miután az utolsó soron is túl voltam és bezártam, csak zokogtam és zokogtam. Mégis talán ez a rész volt az, amikor úgy éreztem egyszerre vett el belőlem, majd adott mást hozzám, amikor ezen sorokhoz értem:
– Végig azt mondogattam neki, hogy mindjárt jobb lesz, és segítek, csak tartson ki. Olyan reménykedve nézett rám. Fogta a kezem, és motyogott az anyjáról meg a kishúgáról… Tudod, mitől rettegek minden csatában, amikor felcserért üvöltenek? – néz rám kimerülten. – Hogy ne legyél a következő, akinek azt kell hazudnom: minden rendben lesz.
Hálás vagyok azért, hogy nekünk efajta borzalmakat nem kell átélnünk. Nem kell egyik napról a másikra elhagyni otthonunkat, csak, mert az most már állami tulajdon vagy éppen nem kell menekülnöm a szülőföldemről. Főként úgy, hogy a szomszéd országunkban dúl a háború.
Ennél szebben és pontosabban nem tudnék fogalmazni, így kivételesen a regényben az Utószóból szeretnék idézni:
Egy olyan korszakban, melyben az emberi értékek a porba hullanak, csak gyengén pislákolhat a remény. De ott van. A végsőkig. Ott van azokban, akik az utolsó pillanatig küzdenek, és emberek tudnak maradni. Romlatlanok, mint Kolja, elszántak, mint Girsa, hűek, mint Dmitri. Ez a regény nekik szól. A világban valaha élt és ma élő Koljának, Grisának és Dmitirinek, akiket Ernest Hamingway szavaival élve „el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.
A szerzőt az alábbi felületeken tudjátok elérni és ha kedvet kaptál az elolvasásához itt megtudod venni. Ne felejtsd el használni az OLVASOLAMPAS kuponkódot, hogy a vásárlásod végösszegéből további 10% kedvezményre tegyél szert.
