Leda D’Rasi könyvuniverzum megismerését A Dög elolvasásával kezdtem, aminek a végére érve már csak azt bánom, hogy nem akadt évekkel ezelőtt a kezembe ez a könyv. Kötelező olvasmányok között a helye.Olyan borítót kapott, amely minden szempárt magára von. Képtelenség elmenni egy könyvesboltban mellette, hiszen a képen szereplő nőről sugárzik a magabiztosság. Szinte már szemkontaktust tart velünk.

Könnyed hangvétele és rövid terjedelme miatt, akár egy nap alatt is ki lehet olvasni. Olyan gondolatokról, érzésekről ír, amelyek mindannyiunk számára ismerősek lehetnek. Mindeközben nem beszéli túl a történetet, hanem az önbeteljesítésre fekteti a hangsúlyt. A könyv szerzőnője annyira könnyedén és olvasmányosan ír, hogy a történet csak sodor magával, miközben gondolkodásra késztet egy hatalmas nagy arcon vágással.

Szinte már kézzel fogható az írónő lelke és személyes vallomása az olvasók felé. Kevés szereplővel, de annál jobban felhasználva az érzelem széles palettáját dolgozza fel Abby történetét, amely szól az emberi kitartásról, erőről, az újra kezdésről. Olvasóként teljesen magaménak éreztem a történetét.

A történet két idősíkban játszódik, a múltban és a jelenben. Abby a saját sírjában ébred és nem emlékszik miként került oda. Vagy egyáltalán miért? Ki akarta őt eltenni láb alól? Ekkor jelenik meg D, aki egy szókimondó, erős nő tulajdonságait képviseli. Ő nem egy tündérkeresztanya, aki varázsütésre hercegnővé változtat. Inkább a képünk elé tárja a rút igazságot. Az erdő közepén semmiből megjelenő mozivászonra kivetítve szemlélteti a főszereplőnkkel a múltbéli emlékeit. Azokat az apró és nagyobb mozzanatokat az életben, ahol még mélyebbre nyomta magában a szunnyadó oroszlánt. A segítség megérkezett, a döntés a kezében van: vagy továbbra is ebben a mederben éli az életét vagy kiássa magát a sírjából és szabadjára engedi a Dög énjét? Te mit választasz?

Mint azt sejthetitek, hogy ő az utóbbi mellett döntött. Eljött a pillanat, hogy véget vessen az önsanyargatásának és a tettek mezejére lépjen. Nem fél a továbbiakban nemet mondani és kiállni azért, ami számára fontos. Ráadásul azokról sem feledkezik meg akik mind ezidáig azon ügyködtek, hogy minél több akadályt hárítsanak elé.

Bár olvastam volna ezt a regényt a gimis éveim elején. Hiszen erőt meríthetem volna a papírra vetett sorokból a saját harcaimhoz. Olyan emberek felé, akik hasonlóan viselkedtek velem, mint Abigail-el a munkatársai. Senkinek sincsen joga így bánni a másikkal. Senkinek. Ahogyan azt már említettem, nem szabad hagyni magunkat. Igenis álljunk a másik fél elé és rendezzük sorainkat.

Minden nőnek és férfiaknak is ajánlom az elolvasását, akik úgy érzik, hogy el vannak nyomva, nem találják a hangjukat. Úgy gondolják inkább a békesség érdekében engednek, hiába szeretnének a lelkük mélyén ordítani, nem ordítanak.

Egyik kedvenc idézetemmel zárnám az ajánlómat:

De te már túlzásba viszed. Az ilyen mértékű önkontroll nem egészséges. Nem szólsz vissza, csendben tűrsz. Nem állsz ki magadért, nem mondod ki, mit gondolsz. Sehol semmi harag, semmi düh, semmi negatív érzelem. Semmi kapd be, kurva anyád meg hasonlók. Pedig ezek is hozzád tartoznak, és helyük van az életben. Meg kell tanulnod ezeket is elfogadni, Abby. Meg kell tanulnod kiabálni, tombolni, kiengedni a hangod, teret adni a dühödnek.

Ne feledd ez a könyv elfújja a rózsaszín felhőket a szemed elől. Vigyázat magabiztosságra ösztönöz!  

Remélem kellőképpen felcsigáztalak téged és ne feledd el használni a OLVASOLAMPAS kuponkódot.

Következő olvasmányom a Boszorkánydinasztia sorozat lesz, addig is olvasásra fel!