A könyv 2022-ben a Morningstar Publishing kiadónál jelent meg papír alapon és e-bookban is, előtte pedig 2020-ban magánkiadásban. Én az e-bookot olvastam. Recenziós példányként kaptam a kiadótól.

Ez egy elvont, melankolikus regény, amelynél az ember nem feltétlenül várja a happy endet.

A fülszöveg szerint három szálon játszódik a történet. Emiatt azt hinnénk, hogy ezek terjedelme egyensúlyban vannak egymással. Azonban a regény leginkább az 1820–30-as évek közepén játszódik, a Szalviusz Rabán gróf családja és a közeli falusiak életét mutatja be. A formázási hibáktól eltekintve, amelyek reményeim szerint javítva lesznek, számomra ez a szál volt az, amivel legjobban tudtam azonosulni. Nem csak a szerelmi száll fogott meg, hanem Szalviusz karakterfejlődése is.

A mű leírása alapján H. J. szemszögéből az 1920-as évekbe csöppenhetünk, H. J. az apja tragikus halála után nyomozásba kezd egykori felmenője, Szalviusz, és a hozzá kapcsolódó monda után. A mítosz szerint a fiú kegyetlenségei miatt egy szörnyű átok szállt az egész családra. Kutatómunkáját papírra veti, hogyha az ő leszármazottjai az igazság nyomába erednének, afféle iránytűként szolgáljon a keresgéléseik során.

Végül, a jelenhez érve Illés egy utolsó látogatást tesz a családi birtokra, mielőtt elhunyt nagymamája házát eladnák. Itt találkozik nagybátyjával, akivel közös utazásra készülnek. Amíg rég nem látott családtagja érkezésére vár, a padláson kutakodni kezd. Ekkor találja meg H. J. regényét és az általa talált naplókat. Számomra ez az idősík volt a legidegesítőbb. Feleslegesen akasztotta meg a történetet merengéseivel és akár olyan leírásokkal, hogy Illés éppen kakaós csigát eszik.

Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy csak elbeszélést kaptam aktív jelenetek helyett (ld.: az esküvő). A fő szálon kívül semmilyen hangulatkeltéssel nem találkoztam. Mintha a másik kettőt az író se érezte volna magáénak. Emiatt azokat feleslegesnek éreztem, és szerintem nélkülük igazán klassz regényt lehetett volna létrehozni. Az elbeszélés végéhez érve zavaróan hatottak az 1836 és 1837 közötti ugrálások. Ezen okok miatt nagyon lassan haladtam az olvasással. A cím és a fülszöveg sajnos nincsen összhangban a tartalommal. A három férfikaraktert, H. J.-t, Illést és Ákost nem tudtam magam elé képzelni, szürke foltként jelentek meg előttem.

Kedvenc idézetem a regényből:

Szeretném véleményemet azzal zárni, hogy reményem szerint az író és a szerkesztő is fejlődik. Kíváncsian várom, hogy Géczi Viktória a következő regényében képes lesz-e kibontakozni. Rabán gróf és grófné történetében már érezni lehetett magát a szerzőt. Kívánom neki, hogy megtalálja a saját hangját. Egészen biztosan figyelemmel fogom kísérni a munkáját.