Elsősorban gratulálni szeretnék, hogy felvettek az orosz nyelvszakra. A hamarosan megjelenő regényed is Oroszországban játszódik. Honnan jött az oroszok iránti érdeklődésed? Miért pont ezt a nyelvet választottad?

Köszönöm szépen.
Ennek nincs igazán konkrét oka. Gyerekkorom óta megmagyarázhatatlanul vonz Oroszország. Egyszer láttam egy fotót a híres moszkvai székesegyházról (Vaszilij Blazsenyij), és beleszerettem, eldöntöttem, hogy egyszer a valóságban is megcsodálom. A nagyszüleimnél pedig volt egy matrjoska baba, amit a nagypapám a Szovjetunióból hozott. Odavoltam érte, rengeteget játszottam vele. Ma a könyvespolcomat díszíti, igazán öreg és számomra nagyon értékes darab.

Sok ilyen apróság erősítette bennem az érdeklődést az oroszok iránt. Egy időben tanultam is a nyelvet, bár akkor nem jutottam vele messzire. Tavaly, amikor belekezdtem A nyírfák csendje megírásába, újra magával ragadott az orosz világ iránti rajongás, amit csak tetézett, hogy elkezdtem falni az orosz klasszikusokat.

Nem csak az orosz nyelv iránt érdeklődsz. Úgy tudom, tanulsz németül és japánul is. Esetleg a későbbiekben tervezel idegen nyelven publikálni?

Németül tizenhárom éven keresztül tanultam, és közel 7 hónapot éltem is Ausztriában, ami életem egyik legfárasztóbb, de egyben a legemlékezetesebb időszaka is volt.
A japánt idén kezdtem el. Korábban nem érdekelt különösebben, de nemrégiben magával rántott a japán kultúra, és végül odáig jutottam, hogy meg akarom tanulni a nyelvet. Nagyon különleges, és számomra hatalmas élmény, ahogy egyre jobban kiigazodom a bonyolult írásjelek közt. Egy egészen más világ tárult fel előttem.
De beszélek angolul és franciául is. Talán az utóbbiból a legerősebb a nyelvtudásom. Most pedig jön az orosz.
Publikálni egyelőre nem tervezek, mert bár szóban három nyelven egészen jól elbeszélgetek, de az írásbeli részekkel vannak gondjaim. Az orosszal talán ez változni fog. A nagy álmom az, hogy műfordító váljon belőlem.

Az eddigi összes könyvedben érezhető az alapos háttérmunka. Tudomásom szerint, ha megoldható szeretsz olyan a helyszínekre elutazni, ahol a szereplőid is megfordultak. Most is tervezel ilyen jellegű utazást A nyírfák csendje c. regényeddel kapcsolatban? Kérlek, mesélj bővebben a jelenleg folyó háttérmunkádról.

>>Szeretném megjegyezni, hogy július 31-én többek között itt a blogomon borítóleleplezés várható a délutáni órákban, szóval érdemes lesz figyelni vagy akár feliratkozni, hogy biztosan ne maradjatok róla.

Terveztem, azonban a járványhelyzet sajnos nem tette lehetővé, de majd, ha a pandémiát végleg magunk mögött hagyjuk, biztosan meglátogatom Szentpétervárat és Moszkvát. Egy nagyon régi álmom válna ezzel valóra.
A kutatómunka mindig az egyik legizgalmasabb része az írásnak. Általában már hónapokkal azelőtt elkezdek olvasni, filmeket nézni az adott témában, hogy nekivágnék az írásnak, és egészen a tördelésig folytatom a kutatást. Sose tudhatom mikor bukkanok valami lényeges apróságra. így nálam általában egy könyv elkészülte nagyjából két évbe is beletelik, főleg mert hajlamos vagyok 3-4 alkalommal is átírni a kéziratot, sőt!
A kutatáshoz leginkább dokumentumfilmeket nézek, szeretem a memoárokat, különféle tényfeltáró írásokat és persze a szépirodalmi műveket. A lexikális tartalmú, száraz szakkönyveket viszont kerülöm. Néha pedig egészen más módon szerzek ismereteket. Egyszer elmentem lőni, hogy tudjam, milyen érzés, de ugyanilyen indítattásból kóstoltam már meg ételeket, italokat, sőt, a cigarettát is kipróbáltam egyszer. Mindig lesem a lehetőséget, az olyan élményeket, amikből meríthetek, tapasztalatot szerezhetek. S mint utaltál rá, megesett, hogy ellátogattam egy helyszínre. Nincs is fantasztikusabb, mint bejárni, a történetem helyszíneit. Csodás, bensőséges élmény volt, amikor nyár végén, este ott ültem a müncheni székesegyház lépcsőin, épp úgy és akkor, mint a Tél Berlinben egyik főszereplője. Az ilyen pillanatokban igazán érzem, hogy eggyé válok a történetemmel.
A nyírfák csendje az Orosz Forradalom idején játszódik, és viszonylag kevés forrás akadt a témában, de amiket találtam elég jók és informatívak voltak ahhoz, hogy megszülethessen a könyv. Azt viszont ki kell emelnem, hogy soha nem törekszem a százszázalékos történelmi hűségre. Eleve ez lehetetlen is volna, másrészt ezek mégiscsak szépirodalmi művek. Igyekszem minél hitelesebb lenni, de megengedem magamnak a megfelelő mértékű írói szabadságot.

Miért pont a nyírfa és a harmonika a jelképei az új regényednek? Esetleg te is játszol ezen a hangszeren?

Ugyanazt mondhatom, mint Oroszország esetében. A nyírfa a kedvenc fám, a harmonika az egyik kedvenc hangszerem, ráadásul mindegyik szerves része az orosz világnak. A regény főszereplője játszik harmonikán, és ez végig hangsúlyos a cselekményben. Ő egy kamasz fiú, egy nagyon jó, nagyon tiszta gyermek, csodálatos tehetséggel. A nyírfák számomra és más források szerint is az ártatlanság, a tisztaság és a bánat szimbólumai. Tökéletes jelképei a főhősöm lelkének.

Ősztől podcastek várhatóak tőled. Milyen témában tervezel beszélgetéseket indítani? Hol lehet őket, majd meghallgatni?

Nagyon remélem, hogy az időm és lehetőségeim engedik majd, hogy végre belevágjak ebbe a projektbe, mert hónapok óta tervezgetem.
Alapvetően a klasszikus irodalom áll majd a középpontban, esetleg olyan kortárs alkotások, amik meghatározóak voltak számomra. Terveim szerint háromféle blokk készül majd, egy beszélgetős, ahová vendégeket hívnék, és velük tárgyalnánk ki egy-egy meghatározó darabjait adott életműnek, emellett lesznek olyanok, ahol én beszélek majd könyvekről, végül pedig szeretnék egy rövidebb blokkot, ahol az írás lesz a középpontban. Ha minden jól megy, havi egy adás lesz, amiket spotify-on és youtube-on biztosan el lehet majd érni, és más platformon is, amennyiben technikai képességeim engedik.

Személyes beszélgetésünk során említetted, hogy a Színes tintákról álmodom nevezetű blogodon orosz projektbe szeretnél belefogni. Miről olvashatnak majd az olvasók? Esetleg történelmi témájú posztokra lehet számítani? Lesz köze a podcastekhez?

Ebben a projektemben főként az orosz irodalmon van a hangsúly, de mellette szó lesz mindenről, ami orosz (történelem, kultúra, akár gasztronómia is). Bár már született néhány bejegyzés, azt hiszem, most az egyetem kezdetével fog igazán beindulni ez a sorozat, és igen a podcastben is helyet fog kapni.

A klasszikus irodalom iránti szerelmed honnan jött? Azt már tudjuk, hogy nagyon szereted Kosztolányi Dezső alkotásait. Van másik olyan alkotó, akinek a munkássága ennyire nagy hatással volt rád?

Gyerekkorom óta leginkább klasszikusokat olvasok. A Harry Pottert leszámítva nekem teljesen kimaradtak a YA műfajú és hasonló regények annak idején, és most is nagyon ritkán olvasok hasonlókat. Nem volt ebben semmi szándékos, így alakult, de nem bánom. Szerintem, ha az ember egyszer igazán rákap a klasszikus irodalomra, onnantól kezdve mindig szüksége lesz rá; a mélységére, a nyelvezetre stb. stb. A podcasttel is az a célom, hogy bemutassam, milyen nagyszerű művek vannak, amiket nem merünk elolvasni, mert unalmasnak véljük őket, vagy épp kötelező olvasmányként elriasztottak tőlük.
Kosztolányi Dezső munkássága és személye nagyon fontos számomra, szeretem az írásait, azt ahogy hozzáállt az írói hivatáshoz, a magyar nyelvhez. Mindig tanulok tőle valamit. Rajta kívül nagyon inspirál Ernest Hemingway és Erich Maria Remarque is, de szeretem Puskint, Oscar Wilde-ot, Karinthy Frigyest, és nagy Shakespeare rajongó vagyok.

Az olvasók figyelmébe ajánlom, hogy augusztus 28-án a Café Zsivágóban találkozhatnak veled. Ugyanis az Altair Társulat szervezésében Czető Roland fog felolvasni a Tél Berlinben c. regényedből. Milyen érzés volt, amikor a társulat felkért erre a szerzői estre? Készülsz valamivel az odaérkező rajongóid számára? Én tutira ott leszek és viszem magammal a már megszerzett könyveimet, hogy dedikáld őket.

Boldog voltam, amikor felkértek. A járvány és a külföldön töltött hónapjaim miatt régen nem volt lehetőségem találkozni az olvasókkal. Már nagyon hiányzott. Íróként rengeteget számítanak ezek a személyes pillanatok, ezekből tudunk meríteni. Szóval örömmel és izgatottan várom. Az pedig, hogy Roland elvállalta a felolvasást, hatalmas megtiszteltetés. Régóta ismerem és szeretem a munkásságát.
Könyveket biztosan viszek a helyszínre, lesz majd lehetőség kérdezni, és remélem a résztvevők is élvezik majd a felolvasást. Ha pedig valaki a programon kívül is kedvet érezne egy kis beszélgetésre, egy finom tea mellett arra is sort keríthetünk. :)

Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra! Remélem, még rengeteg könyvet fogsz alkotni az olvasók számára. Hiszen már most a klasszikusok között a helyed.

Kedvezményesen megtudjátok vásárolni Tomcsik Nóra összes könyvét a shop.konyvmogul.hu webshopban, ha használjátok a KMKITTI05 kuponkódot, amely a vásárlás végösszegéből további 5% kedvezményre jogosít.

Aki esetleg az augusztus 28-i programon nem tud részt venni, az a szept. 2-5 között megrendezésre kerülő 92. Ünnepi Könyvhéten is találkozhat személyesen Tomcsik Nóra írónővel (Budapest, Vörösmarty tér Deák Ferenc utca találkozása  – Imádom a könyveket stand).

...a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Ha éppen a könyves boltban sétálsz és keresed a következő olvasmányodat egészen biztosan magára fogja vonni a figyelmedet a borítójával ez a kalandregény. Szemre való borítója hű tartalmához, ami szintén egy remek mű. Ámde fülszövege elolvasásával engem tévútra vitt. Teljesen másra számítottam és a könyv végeztével pozitívan csalódtam. Benyák Zoltán, megírja azt ami a rózsaszín felhők mögött rejlik. Az író olyan atmoszférát alkotott meg ezen írásával, amelyben a történelmi eseményekben élethűen elrejti három fő karakterét, akiket a fiktív jövőig mindenféle szerepbe belebújtat, legyen szó egy márkiról vagy akár magáról a Hasfelmetsző Jackről. Naplóregényében komoly témákra is kitér, mint például a vallás, gyilkosság. A világ két pólusát a Jó és a Rossz oldalt állítja szembe egymással. Eleinte csak utalásokkal találkozhatunk, amelyeket nem értünk még, kérdőjelekkel a fejünk fölött olvassuk tovább, hiszen nem tudod letenni, mert olvastatja magát. Azonban a második feléhez érve már minden értelmet utalás nyer. Érezhető a regényen, hogy a szerző alapos kutatásokat végzett mind a helyszínekkel, mind a karaktereket kidolgozottságával kapcsolatban.

Egy olyan könyv került a kezeim közé, amely kirángatott a komfortzónámból. Nehéz olvasmány, ami 1588-ban kezdődik az egész emberiség történelmén átívelve a távoli jövőig ugrál az időben előrefelé. A 2000-es évek felé érve egyre többször találkozik a Jó és a Rossz lélek, ezzel a momentummal azt sugallva, hogy az 1960-es évektől mennyire felgyorsult a világunk.
A Jó és a Rossz állandó viszályába egy gyönyörű lány története mindig belefonódik, azonban ő a felejtés képességét is birtokolja velük szemben. Mivel már időtlen idők óta a világon léteznek, így elég idejük volt átgondolni az értékrendjüket, hogy mit is képviselnek. Állandó viszályuk után mindig csak a pusztulás vár. De mi van akkor, ha az egyik fél már nem akarja, hogy még több és több halál ragadjon a kezéhez? Az utolsó fejezethez érve az emberiség több évszázados pusztítása utáni jövőképet tár elénk. A két ellentét közelebb kerül egymáshoz, mint eddig valaha. És lám a kuruzsló meglátta a jövőt. A hosszadalmas csata lezárásra került, az áhított végső csapás ideje eljött, de vajon ki lesz a győztes? Végül ki a Jó és ki a Rossz? A múltkor színes palettáját használva festette elénk laza ecsetvonásokkal az emberiség gyarlóságait, törekvéseit. Bármennyire is nyersen vannak feltüntetve a cselekedeteik, mégis szerethetők a karakterek. Az elbeszélések és leírások között sejtelmes utalásokra bukkanhat a szemfüles olvasó, amelyek a későbbiekben nyernek értelmet:

Világító porszemek. Alattuk egy kék gömb. Óriási. A tetején ketten ülnek.  A gömb lángol. A két alak is lángol.

A befejezésül egy rendkívül összetett csattanó vár minket. Ahol az utolsó részt megkérdőjelezed, és ha nem figyelsz az utaló jelekre könnyen tévútra visz. Végezetül az emberiség utolsó jegyzete is megíródott, ezzel is lezárta Benyák Zoltán remek történetét. Olyan erős fordulatot sikerült összehoznia, hogy a könyv elolvasása és e kritika megírása között el kellett telnie pár napnak. Mindent összevetve nagyszerűen megírt regény, amely gondolkodásra késztet. Mondhatni groteszk, hiszen egyszerre gyönyörű és fájdalmas. Egy biztos olyan befejezést kaptunk, amely még néhány nap leforgása után is magával kísér. A fülszöveg félrevezethetősége mellett még annyit szeretnék megemlíteni ami egy kicsit zavaró lehet az olvasó számára, hogy egyes jelenetek, mint pl.: a szocialista Budapesten lévő találkozásuk kevésbé vannak kidolgozva terjedelmileg, mint a Párizsban a töltött életük. Szívesen olvastam volna még az többet és többet a rövidre zárt eseményekről. Mindazonáltal ezekkel a rövid napló bejegyzésekkel azt szerette volna sugallani, hogy mennyire felgyorsult a világunk.

Olvasd el, ha:

• olyan kalandregényre vágysz, amely nem csak történelemhez nyúl vissza, de a sci-fi jegyeit is képviseli
• érdekel ki győzhet a végén a Jó vagy a Rossz, vagy egyik sem?
• szereted az olyasfajta könyveket, amelyek gondolkodásra késztetnek és nyomot hagynak benned

Bízom benne, hogy kellően felcsigáztalak titeket a Az utolsó emberig című könyv első részének elolvasására. Nemsokára hozom a következő könyvajánlómat. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a gyönyörű könyvjelzőkkel!

Fel kell emelnünk a szavunkat, fel kell emelnünk a kezünket! És legfőképpen… fel kell emelni a gondolatainkat!

Mivel az események csak a rövidke könyv második felében pörögnek fel, ezáltal több időt kaptunk a szereplők megismerésére. Most már sokkal árnyaltabban ismerhetjük meg őket.

Az Ikrek és egy unokatestvér küzdelmeit láthatjuk, ahogyan a szülők által eltitkolt múltjuk utoléri őket. Fabyen és a többiek még 18 év elteltével sem menekülhettek meg a gonosztól, azonban most már a gyerekeik kezében van a sorsuk. Vajon Cora képes lesz felül múlnia önmagát, ahogyan az édesanyjának Flannának sikerült évekkel ezelőtt? Vagy inkább folytatja Ragonna tervét? Autumn még az elején gyermeki szeretettel védte unokatestvérét, azonban kilépve az ő árnyékából a sorsa utolérte. Ideje elhunyt nagymamája stafétáját átvennie és vállalnia a felelőséget a két világ között. A két lány egymás ellen fordul egy gyermeki vita miatt. Szerencsére Autumnak nem kell egyedül szembe néznie a gonosszal, hiszen az újdonsült szerelme minden áron ki tart mellette. Ragonával való összecsapás eljött, hiába tartották folyamatos megfigyelés alatt a szigetet. Még is bekövetkezett az, amitől a legjobban féltek. A régi csapat újra összeáll gyermekeikkel az élen, hogy a mindent eldöntő csatába egyszer s mindenkorra felül kerekedjenek a gonosz boszorkányon. A nagy küzdelem még hátra van, hiszen Lélekország veszélyben van…

Mindent összevetve a második rész teljesen megbabonázott és észre se vettem az idő múlását az olvasása közben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen sokat fejlődött K. Nóra. Újabb árulásokkal, szerelemmel és sorsdöntő csapásokkal találkozhat az olvasó ebben a részben is. Izgatottan várom, hogy a harmadik részét is elolvashassam.

Ha gondolkoztál volna eddig, hogy megvásárold a Megszámlálhatatlan sorozat összes tagját, itt az ideje a tettek mezejére lépni és irány a webshop. Ne feled a OLVASOLAMPAS kuponkóddal további 10% kapsz a kosarad végösszegéből. Bízom benne, hogy kellően felcsigáztalak titeket a A hófehér másvilág című könyv első részének elolvasására. Nemsokára hozom a következő könyvajánlómat.

Bauer Barbara munkásságával ez idáig még nem találkoztam, eddig váratott magára és azt kell, hogy mondjam jókor jött. Az írónő írásmodora egyszerűen tökéletes, nem mintha keresném, nem találok benne kivetnivalót. A regény sorait olvasva gyakran azt az érzést keltette bennem, mintha csak egy verset szavalnék el. Mesterien húzta tollával a tintát. Egészen biztosan el fogom olvasni az összes könyvét.

Mivel én is író szeretnék lenni, így egy-egy könyv elolvasásával az írót is figyelem, azt ahogyan ír. Remélem, én is ilyen remek tollforgató leszek, mert Bauer Barbara az.
Már a borító is azt súgja: „gyere, olvass el”. Bár a cím betűtípusa számomra kicsit zavaró, olyan, mintha más-más betűtípussal írták volna a betűit, ezt leszámítva a kép tökéletesen eltalálja a könyv hangvételét.

Kevesebb, mint egy nap alatt kiolvastam, annyira magával ragadott Annus és Etyek  története. Ebben a könyvben egy falu életén át láthatjuk a második világháború fájdalmait és könyörtelenségét, azon belül is egy lány szemszögéből. Magyarok, svábok és zsidók laktak egy helyen éveken át, egy forrásvízből ittak, egy iskolába jártak és ugyanabban a templomban mondták el imáikat Isteneikhez. Békességben teltek napjaik, míg a karhatalom másképp nem döntött. Mindezt már a történelemkönyvekből is ismerhetjük.
A falusi életképekkel és leírásokkal magunkénak érezhetjük mi is a friss kenyér illatát, az előttünk elterülő táj szépségét,  a szőlő ízét és a kovácsműhely hangjait. A szavakban, amelyeket az öregek mondtak, nagyanyáim szavait véltem felfedezni. A szerző a karakterek hétköznapiságával még jobban kedvelhetővé tette őket.
Egy olyan család életébe tekinthetünk be, ahol fontos az egymás iránti szeretet, a hit, a hazafiság és a hagyomány. Bizonyos szokások akár életet is menthetnek, mint például a selyempapír közé rejtett étel. Amikor a háború kegyetlenségeiről olvastam azt az érzés keltette bennem, mintha Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse kelne életre prózában.
A falu történetét Anna által ismerhetjük meg, aki a háborúból haza várja édesapját, a fivéreit és vőlegényét, azonban nem mindenki érkezik haza, vagy csak késve. Főszereplőnk miközben várja gyermekkori szerelmét, aki talán soha se jön haza, szembe kell néznie a saját harcaival és a rájuk nehezedő háborús nyomásokkal: a németekkel, majd az oroszokkal, végül a kitelepítéssel. 

Az emberi történelem a gyűlölködés, a háború, a gyilkolás történelme. Hihetetlen könnyű embereket feltüzelni, hogy gyűlöljenek valakit.n- Al Ghaoui Hesna

Milyen érdekes, milyen könnyen megváltozhat minden. Hogy akivel tegnap sétáltál, másnap már gyanúsan méreget, vagy ellenségből hirtelen barát lesz. Mert az átalakuló rendszer mutatja azt neked kit kell utálnod, ki a hibás. Senkit se kérdeztek meg arról, hogy akarnak-e a háborúba menni, vagy mindent hátrahagyva egy másik országba költözni. Nem volt választásuk, menniük kellett. Mert aki nem értett egyet ezzel, az ellenségnek lett titulálva és az éjszaka leple alatt örökre eltűnt.
Ez a könyv szól a háborús hősökről, akik csak a parancsot teljesítették, és azokról is akik a parancs kiadása után még álmukban is könnyedén fordultak a másik oldalukra. Mindemellett szól a csonka családokról, az elfelejtettekről, a gyötrő várakozásról, a szeretetről és a szerelemről.

Szerintem ezt a történetet mindenkinek el kéne olvasnia, minden kis és nagy magánkönyvtár polcán ott kell ülnie ennek a könyvnek. Ajánlom mindazoknak, akik szeretnek nosztalgikus regényeket a kezeik között tartani, amik egyszerre idézik fel a múlt borzadalmait, az otthon melegét és a reményt.

El kell mondanunk! Szembe kell néznünk azzal, ami történt, és tovább kell adnunk. Különben mindhiába volt, hiába szenvedtünk, hiába vannak áldozatok.

A shop.konyvmogul.hu kínálatában megtudjátok vásárolni A fekete rózsa c. regényt, ráadásul ha használjátok a OLVASOLAMPAS kuponkódot további 10% kedvezményre jogosít titeket, vagy akár bármelyik termékre.

Köszönöm a Mogul Kiadónak a lehetőséget. Bízom benne, hogy kellően felcsigáztalak titeket a A fekete rózsa című könyv elolvasására. Nemsokára hozom a következő könyvajánlómat.

Előolvasásra kaptam ezt a könyvet, amely idén tavasszal fog megjelenni. Örömmel mondhatom, hogy egy új reménységgel bővült a magyar írók köre, a kortárs irodalom, aki nem más, mint Robert b Bednar!

Vajon ki lehet ő? A könyve sokat sejtet, élete számos részét megismerhetjük, hiszen történetéhez – nem titkolva ezt előlünk – tömérdek momentumot abból merített. Biztosan állíthatom az olvasottak után, hogy rendkívül kalandos és színes életutat tudhat maga mögött Robert.
A szerző művében a történetszálakat a karakterek szemszögeinek váltakozásával szemlélteti velünk, hol a múltban, hol a jelenben vagyunk. Elmondhatom, hogy egy roppant fordulatos és eseménydús sci-fi regénnyel gazdagodunk, ahol sohasem az történik, amire számítanánk.
Az író már a könyv elején sokkolja az olvasót, legalábbis engem oly mélyen megérintett az egyik jelenet, hogy félre is kellett tennem azt pár órára, nem bírtam tovább olvasni. Remélem, a következő részekben (mert ez a kötet egy könyvsorozat első része) választ kapunk arra miképpen kellett ez a történethez. A kezdeti traumán túllépve megembereltem magam és újra neki álltam, hogy egy új világ tárulhasson fel előttem. A részletes leírásoknak köszönhetően minden a szemünk előtt elevenedik meg, mintha csak a moziban ülnénk egy kalandos film vetítésen.
Ez tipikusan az a könyv, amit nem tudsz majd letenni, mert tudni akarod mi lesz a folytatásban. Ha őszinte akarok lenni, még haza felé sétálva a buszmegállóból is olvastam. Már most akarom a következő részt. Szerencsére idén az is megérkezik hozzánk.
Ahogyan DUXORG is tette az emberekkel, az író is csak apránként adagolja számunkra az információkat, ezzel is fenntartva az olvasó figyelmét. A karakterek sokszínűsége miatt nem tudnék kedvencet választani, mindenkiben volt valami, amiért megkedveltem, azonban hármat mégis kiemelnék:

• Michael Lindgrent azért, amiért kitartott az álma mellett és egy igazi zseni, aki korát meghazudtolva lépett előre,
• Eviana Gonzales McKenzie makacssága, ereje, lelkesedése és bátorsága is lenyűgözött,
• Thomas Redford Junior csípős nyelve, gondolatmenetei és vakmerősége az, ami magához láncolja az embert.

Sokszor kacagtam olvasás közben, főképpen ha Tom szemszögéből láttuk a világot.  Evianával együtt indultam vállvetve a megpróbáltatásaira. Felettébb tetszett az a rész is, amikor Eviana, mint ausztráliai, először használja Budapest egyik gyöngyszemét a HÉV-et:

Vajon milyen okból tartották meg ezeket a szerelvényeket? – gondolkozott el magában Eviana az elavult masina kattogása, zörgésé és néha igencsak heves rázkódása közepette. Biztosan nem anyagi megfontolásból. Turizmus? Vagy a magyar nép ilyen szentimentális lenne? Ragaszkodnak a régi, nem-éppen-jól-bevált dolgokhoz? Mindegy. Csak azért imádkozott, hogy ez a rozoga gépezet tartson ki, amíg leszállnak róla.

Kitartott.

Egy helyszínt is kiemelnék. Különös abba belegondolni, hogy egy ilyen nagy létesítmény, mint a Zóna, működhet a szemünk előtt, részben elrejtve a föld alatt. Rögtön a Kaptár c. film épületkomplexumát juttatta eszembe. Vajon létezik efféle, még ha nem is erre a célra tervezve? Valaminek lennie kell…
A mai világunkban már nem áll távol tőlünk a mesterséges intelligencia (MI) megalkotása sem, hiszen nap, mint nap használjuk azt, amikor például az arcfelismerővel/ujjlenyomat olvasóval feloldjuk a telefonunkat. Na de, egy olyan MI, ami képes érezni, még ha csak külső segítséggel is, az már csúcs! Nem más, mint DUXORG, aki képes mindenkit megnyugtatni, bármennyire is feszült legyen az illető vagy nemzetekkel tárgyalni ha épp arra van szükség.

A Zóna célja maga a csoda, amely minden képzeletet felülmúl. Vajon Robert b Bednar látja a jövőnket? Az általa megalkotott világ lehet, hogy közelebb van, mit azt gondolni mernénk, vagy mégsem?!
Mindent összevetve a történet tökéletesen van kidolgozva, mind a szereplők, mind a leírások, és a cselekmény szempontjából. Ahogyan említettem fentebb, a kezdetén lévő egyik történés, számomra túl megrázó volt, ezért nagyon remélem, hogy a későbbiekben magyarázatot kapunk arra, miért kellett az a történetbe?! A folytatásban remélem, Dr. Remcsik kutatóorvosról is több információt oszt meg velünk az író. Én már nagyon várom.
Köszönöm a Mogul Kiadónak a lehetőséget. Bízom benne, hogy kellően felcsigáztalak titeket a DUXORG című könyv első részének elolvasására. Nemsokára hozom a következő könyvajánlómat addig is: „Az erő és a Wallabies legyen veletek!”

* Duxorg, azaz Dux (Latin): Vezető, Mentor + Organic (Angol): Organikus

OLVASOLAMPAS kuponkód használatával a webáruházban további 10% kedvezményre vagytok jogosultak bármelyik termék vásárlásakor.