„A történelem él és mozog bennem” — Interjú Bíró Szabolccsal
Merülj el Bíró Szabolcs világában, ahol a történelem nem csupán uralkodók döntésein, hanem a hétköznapi emberek sorsán keresztül is megelevenedik! Az interjúban a szerző mesél arról, hogyan teremti meg az egyensúlyt a tróntermek és a kocsmák világa között, miként szövi össze a mítoszt a valósággal, és hogyan kelnek életre erős női karakterei. Megtudhatod, milyen kutatási módszerekkel idézi meg a középkor hangulatát, és hogyan formálja át írói eszköztárát, amikor ifjúsági vagy felnőtt regényt ír. Ha kíváncsi vagy, milyen titkokat rejt a történelmi regényírás, és milyen új korszakokat fedezne fel a jövőben, ezt az interjút nem érdemes kihagyni!
Az Anjouk-sorozatban az uralkodói döntések és a hétköznapi emberek sorsa egyaránt hangsúlyos. Hogyan alakítod ki azt az egyensúlyt, hogy mindkét nézőpont hitelesen és izgalmasan jelenjen meg a regényeidben?
Számomra a történelem nem kizárólag a nagy királyok és hadvezérek döntéseiről szól. Bár kétségtelen, hogy nélkülük nem lennének sorsfordító események, egy korszak teljes képe nem rajzolódhat ki a hétköznapi emberek nélkül. Az olvasó gyakran rajtuk keresztül tud leginkább kapcsolódni a múlthoz, hiszen a mindennapi küzdelmek, a szerelem, a félelem vagy épp az igazságkeresés univerzális élmények. Íróként az a feladatom, hogy mindkét szinten – a trónterem magasságában és a kocsma füstjében – hitelesen, átélhetően meséljek. Ha jól működik a kettő közötti váltás, akkor a történet egésze is élőbbé válik.
A Ragnarök című regényedben a viking mitológia és a történelmi valóság keveredik. Mi volt a legnagyobb kihívás ebben a műfaji és tematikai váltásban, és melyik óskandináv motívum vagy karakter áll hozzád a legközelebb?
A legnagyobb kihívás az volt, hogy úgy szőjek össze mítoszt és történelmet a teljes mértékben a fantáziám szülte cselekménnyel, hogy egyik se veszítse el az erejét. Az óészaki világban a mítosz nem csupán mese volt, hanem a valóság egy másik rétege. Íróként izgalmas volt ezt a két szintet párhuzamosan kezelni, a valós eseményeket mitologikus keretbe helyezni anélkül, hogy az hiteltelenné válna. Ami a motívumokat illeti: mindig is vonzott az istenek végzete, a regény címét is adó Ragnarök – a világharc, ahol minden elpusztul, hogy valami új szülessen. Ez nem feltétlenül a világ végét jelenti, hanem egyfajta ciklikus megújulást, ami szerintem íróként is mélyen inspiráló.
A regényeidben gyakran jelennek meg erős női karakterek, akik aktívan alakítják a történelmet. Tudatosan törekszel arra, hogy a középkori női szerepeket árnyaltabban mutasd be, vagy ezek a karakterek írás közben formálódnak önállóan?
Részben tudatos törekvés, részben pedig a történet organikus fejlődésének eredménye. Az írói kutatómunkám során világossá vált, hogy a középkori női szerepek sokkal árnyaltabbak voltak, mint amit a sztereotípiák sugallnak. Nemcsak feleségek és anyák voltak, hanem örökösök, diplomaták, háttérből irányítók, vagy éppen lázadók. Engem pedig mindig az érdekel, mi rejlik a látszat mögött – legyen szó nőkről vagy férfiakról, királyokról vagy szolgákról. Azt hiszem, még mindig kevés női szereplőm van a regényeimben, de mindig igyekszem, hogy a női karakterek ne csak színtelen mellékszereplők legyenek – ez nemcsak a mai olvasók, hanem a múlt iránt is tisztességes hozzáállás. Ugyanakkor ezek a nők írás közben nagyon gyorsan elkezdenek „önálló életet” élni. Amint egy karakter hiteles és emberi, akkor nem lehet beszorítani egyetlen középkori szerepsémába – ami persze ugyanígy igaz a férfiakra is.
A történelmi hitelesség mellett a regényeidben fontos a hangulatteremtés is. Milyen eszközökkel, kutatási módszerekkel dolgozol, hogy a korszak atmoszférája ennyire érzékletesen jelenjen meg az olvasó előtt?
A hitelesség számomra nem csak adatok kérdése. Úgy is mondhatnám: a történelmi regény nem csak adatokról szól. Illatokról, fényekről, textúrákról, arról, milyen egy harci ló szaga, vagy mit érez egy katona közvetlenül a csata előtt. Sokféle forrást használok: krónikákat, oklevélfordításokat, régészeti tanulmányokat, doktori disszertációkat, gasztronómiai cikkeket, ruházati leírásokat, és persze a korral foglalkozó legnagyobb magyar szaktekintélyek munkáit. De legalább ennyit merítek a képzeletemből is: a kőkemény tények és az írói álmodozás, valóság és fikció megfelelő mértékű elegyéből áll össze a történelmi regény – a legtudathasadásosabb irodalmi műfaj. Az atmoszféra a részletekben rejlik: egy korty bor, egy kopott címer, egy hallgatag pillantás, és sok-sok színesítő, a kor miliőjét mélyítő mellékszereplő – ezekkel lehet igazán életre kelteni a múltat. De ha őszinte akarok lenni, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogyan csinálom. Annyira felkészülök az adott megírandó regényre, amennyire csak lehetséges, aztán jöhet a lubickolás. Alkotóként valahogy a természetes közegemmé vált az érett középkor. Számomra ez nem pusztán munka vagy feladat, jóval több annál. A történelem él és mozog bennem.
Az ifjúsági- és mesekönyveidben más típusú történetmesélésre van szükség, mint a nagyívű történelmi regényekben. Milyen új kihívásokat jelentett számodra ez a váltás, és van-e olyan tapasztalat, amit visszahoztál a felnőtt regényeidbe?
A mesék és ifjúsági történetek írása valójában olyan, mint egy adott hangszeren más hangnemben játszani ugyanazt a dallamot. A hangsúly eltolódik, a forma egyszerűbb, de az érzelem és a szándék ugyanúgy ott van. A kihívás számomra az volt mind az Elveszett csillagok, mind pedig a sárkányos meséim esetében, hogy miként lehet egy történetet úgy elmesélni, hogy az a fiatalabb olvasókat is megszólítsa anélkül, hogy alábecsülném őket. Az Elveszett csillagok esetében ez végül olyannyira jól működött, hogy időnként el is felejtettem, hogy ifjúsági regényt írok. A letisztultságot és az érzelmi közvetlenséget ugyanígy belehelyezem a történelmi regényeimbe is. Nem merném kijelenteni, hogy ezeket „visszahoztam” beléjük, mert szerintem mindig is jelen voltak: ugyanazzal a folyamatosan bővülő írói eszköztárral dolgozom bármelyik történetemen, műfajtól és célközönségtől függetlenül. A cél végső soron mindig ugyanaz: megírni egy jó történetet, és így kapcsolatot teremteni az olvasóval.
A pályád során többször is visszatértél egy-egy témához vagy korszakhoz, de közben új műfajokat is kipróbáltál. Van-e olyan történelmi időszak vagy téma, amelyhez még nem nyúltál, de a jövőben szívesen feldolgoznád egy regényben?
Igen, nagyon vonz a 13. század, amelynek egyes elemei már érintőlegesen megjelentek az eddigi regényeimben is, de szeretném egyszer alaposan körbejárni. Különösen érdekel az Anjou-ház eredete – hogyan lett egy francia hercegi családból jelentős európai dinasztia, és milyen politikai, vallási, személyes szálak vezettek a magyar trónhoz. Emellett régóta foglalkoztat a keresztes hadjáratok témaköre: az idealizmus és brutalitás furcsa keveréke, a vallási elhivatottság és emberi dráma egyaránt izgalmas alapanyag lehet egy regényhez. Úgy érzem, ezekben a témákban még sok a kibontatlan történet.
A szerző könyveit itt tudjátok megvásárolni.
Ezeken a platformokon érhetitek el:
