A könyv 2022-ben a Morningstar Publishing kiadónál jelent meg papír alapon és e-bookban is, előtte pedig 2020-ban magánkiadásban. Én az e-bookot olvastam. Recenziós példányként kaptam a kiadótól.

Ez egy elvont, melankolikus regény, amelynél az ember nem feltétlenül várja a happy endet.

A fülszöveg szerint három szálon játszódik a történet. Emiatt azt hinnénk, hogy ezek terjedelme egyensúlyban vannak egymással. Azonban a regény leginkább az 1820–30-as évek közepén játszódik, a Szalviusz Rabán gróf családja és a közeli falusiak életét mutatja be. A formázási hibáktól eltekintve, amelyek reményeim szerint javítva lesznek, számomra ez a szál volt az, amivel legjobban tudtam azonosulni. Nem csak a szerelmi száll fogott meg, hanem Szalviusz karakterfejlődése is.

A mű leírása alapján H. J. szemszögéből az 1920-as évekbe csöppenhetünk, H. J. az apja tragikus halála után nyomozásba kezd egykori felmenője, Szalviusz, és a hozzá kapcsolódó monda után. A mítosz szerint a fiú kegyetlenségei miatt egy szörnyű átok szállt az egész családra. Kutatómunkáját papírra veti, hogyha az ő leszármazottjai az igazság nyomába erednének, afféle iránytűként szolgáljon a keresgéléseik során.

Végül, a jelenhez érve Illés egy utolsó látogatást tesz a családi birtokra, mielőtt elhunyt nagymamája házát eladnák. Itt találkozik nagybátyjával, akivel közös utazásra készülnek. Amíg rég nem látott családtagja érkezésére vár, a padláson kutakodni kezd. Ekkor találja meg H. J. regényét és az általa talált naplókat. Számomra ez az idősík volt a legidegesítőbb. Feleslegesen akasztotta meg a történetet merengéseivel és akár olyan leírásokkal, hogy Illés éppen kakaós csigát eszik.

Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy csak elbeszélést kaptam aktív jelenetek helyett (ld.: az esküvő). A fő szálon kívül semmilyen hangulatkeltéssel nem találkoztam. Mintha a másik kettőt az író se érezte volna magáénak. Emiatt azokat feleslegesnek éreztem, és szerintem nélkülük igazán klassz regényt lehetett volna létrehozni. Az elbeszélés végéhez érve zavaróan hatottak az 1836 és 1837 közötti ugrálások. Ezen okok miatt nagyon lassan haladtam az olvasással. A cím és a fülszöveg sajnos nincsen összhangban a tartalommal. A három férfikaraktert, H. J.-t, Illést és Ákost nem tudtam magam elé képzelni, szürke foltként jelentek meg előttem.

Kedvenc idézetem a regényből:

Szeretném véleményemet azzal zárni, hogy reményem szerint az író és a szerkesztő is fejlődik. Kíváncsian várom, hogy Géczi Viktória a következő regényében képes lesz-e kibontakozni. Rabán gróf és grófné történetében már érezni lehetett magát a szerzőt. Kívánom neki, hogy megtalálja a saját hangját. Egészen biztosan figyelemmel fogom kísérni a munkáját.

A Helikon kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban.

Mivel tavaly sikeresen elvégeztem a kiadói szerkesztői tanfolyamot, és most már én is beálltam a szerkesztők sorába, fontosnak tartom megemlíteni az következőkben felsorolt embereket és tevékenységeiket: A borítóját Müller Péter tervezte. Turi Márton szerkesztette, míg a szöveget Balázs Piroska gondozta. A műszaki szerkesztésért Rochlitz Vera felelt, és végül Kaposvári Franciska tördelte.

A történet 1941 decemberében kezdődik egy kis orosz faluban, ahol az SS halálbrigádja kegyetlenül lemészárolja a lakosságot. Azonban két testvér életben marad, de elszakadnak egymástól. A kisfiút „árja külseje” miatt az Einsatzgruppe Berlinbe viszik többszáz másik gyermekkel együtt. Céljuk, hogy német nevelőszülőkhöz kerülve még több pártkatonát tudjanak felnevelni a „dicső” Németországnak. A nagy kavarodásban a testvérpár másik felét, egy kislányt megmenti és pártfogásába veszi egy helyi partizán Húsz év elteltével a két gyermek egymással szembe találják magát, de fogalmuk sincs, ki a másik. Wolf, az elrabolt kisfiú, a CIA, Alina, a megmentett kislány, pedig a KGB ügynökeként kap megbízást ugyanazzal a személlyel kapcsolatban.

A cselekmény fordulatos, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét. A karakterek színesek, nem laposak, érezni lehet rajtuk az életet lüktetését, valóságszerűek. Bármelyik szereplő helyébe könnyen bele tudja képzelni magát az ember. Kivételes posztokban dolgoznak ők, mégis hétköznapiak, egyszerű emberként vannak bemutatva – ezáltal is közelebb hozva a történet mondandóját. Egyszerűen ott vagy, és szurkolsz nekik, hogy „hééé ismerd már fel, hisz ő a testvéred!”. Eközben érzed az emberek félelmét, a bizonytalanságát, hogy senkiben sem bízhattak ekorban. Hiszen aki nem a párt elveit vallotta, az mindkét országban árulónak számított.

A szerző a titkosszolgálatban szerzett tapasztalatait beleszőtte a regénybe, olyan szinten, hogy a vele megtörtént vagy általa ismert történeteket írta le. Bár a helyek és a szereplők nem ugyanazok, de maga a történet igen. Egyik végzettségét az ELTÉ-n, történelem szakon szerezte, gyermekkora óta érdekelte a II. világháború és annak utóhatásai. Szerette volna, ha az adott korszakot az olvasónak be tudja mutatni úgy, hogy könnyen bevehető és olvasmányos legyen számára. Hatalmas kutatómunka után megalkotta a Vérrel szemben-t. A könyvben valós mellékszereplők is felbukkantak, mint Skorzeny vagy éppen Carlos történelemrajongó énem most felsikolt.

Ami szerintem nagyon fontos, egy történelemhű, regénynél, hogy érződjön rajta a kutatómunka. Érezni lehessen, hogy igenis utána nézett az általa leírt dolgoknak. Akár random utánanézve tényleg bebizonyosodik, hogy helyesen írt egy-egy történelmi eseményt és nem csak kitalálta, majd rá lett aggatva a „történelemhű” címke. Ezen elvárásomnak Peter S. regénye sikeresen megfelelt.

Azonban mégsem tudnék jó szájízzel ennek a regénynek 5 csillagot adni, hiszen két dologgal egyszerűen nem tudtam azonosulni. Rontott az olvasási élményemen. Itt szeretném megjegyezni, hogy a véleményem szubjektív! Ezek másokat nem feltétlenül zavarnak, de engem kifejezetten igen, és muszáj említést tennem róluk. A könyv túlságon filmszerűre sikeredett.

Nagyon sok szerző elfelejti az alábbi tényt:

Nagyon jól tudom, hogy ahogyan forogtak a képek a szerző fejében, úgy is elevenítette meg őket a papíron. Ezek azonban sajnos sokszor megakasztóan hatottak. Tudjátok, akadnak olyan filmek, amelyeknek a végén a kitalált szereplők további életét elmesélik pár szóban. Na, ezt a szerző ötletesen beleépítette a könyvébe, ami szerintem szenzációs ötlet. Csak mégsem ott, ahol ezt megoldották: a fejezetek végén. Sokkalta jobban mutatott volna a történet lezárása után. Hiszen, ezek azért hatottak számomra megakasztóan, mert amikor egy-egy mellékszereplőt kivont a szerző a történetszálából, az egész további életét elmesélte, annak ellenére, hogy a következő fejezet időben nem onnan indul. Ugrott előre az idősíkban jó pár évet egy-egy ilyen kilépő sztorival, miközben a következő etap már a „rendes időben” játszódott. Azzal a pillanattal folytatva, ami azután jönne, amikor XY ki van iktatva.

Előkészületben van egy másik könyv, ahol ugyanebben a korban a közel- és közép-keleti térséget veszi górcső alá a szerző. Kíváncsian várom, hogy mivel rukkol elő, és sikerül-e megugrania az „első könyves betegségeket”.

Ajánlom ezt a regényt a történelemregény szerelmeseinek, továbbá azoknak, akik szeretik kémregényeket.

Elérhetőségei, további érdekes cikkek róla:

https://moly.hu/konyvek/peter-schmalz-verrel-szemben

https://www.facebook.com/profile.php?id=100093523698372

Ha pedig felkeltette az érdeklődéseteket az ajánlóm, itt tudjátok megvásárolni:

https://www.libri.hu/konyv/peter_schmalz.verrel-szemben.html

Ismét egy borítóleleplezéssel érkeztem. Volt szerencsém előolvasni, ezért röviden, de tömören szeretném bemutatni:

régóta nem olvastam ilyen jó disztópikus regényt, így már nagyon várom, hogy a polcomon tudhassam. 

Na, de nem szaporítom tovább a szavakat...

Fülszöveg:

2087-et írunk. Három évtized telt el azóta, hogy az emberiség történetében bekövetkezett, amitől addig tartottunk: a modernkori civilizáció – ahogy ismertük – elpusztult. A túlélők számára maradt némi remény: egy létesítmény, melynek falai megvédik őket a természet rombolásától.Ez a hely a Város. A hely, amely nem pusztán megóv, de egyenlőséget is teremt. A hely, ami új alapokra helyezi a világ rendjét, és viszonzásként nem is kér mást: csupán annyit, hogy válj a tulajdonává. Ha ezt megteszed, bebocsátást nyersz a Szimulációba, ami maga a virtuális mennyország. A nevem Cylu SP-3770 polgár. A lányt, aki egykor voltam, örökre a Város falain kívül hagytam. Ezzel együtt a múlt történéseit olyan mélyre temettem magamban, hogy soha többé ne tudjam felidézni. Aztán egy napon megérkezett ő…Egy rejtélyes férfi, akinek jégkék szemébe nézve lassanként eszembe jut minden. Tudom, ha leereszkedem vele a mélybe, elvesztem az irányítást.EGO elindul a felszín felé, és többé nincs, ami bármiben megakadályozza…

Könyvmegjelenés: 95. Ünnep Könyvhét – 2024. június 13-16. 20% kedvezménnyel előrendelhető.

Itt tudjátok megvásárolni.

További 10% kedvezményért használd az olvasolampas kuponkódot.

Ha szeretnéd átélni a honfoglalás izgalmait, miközben erős nők és férfiak küzdelméről olvasol, akkor ez a könyv tökéletes választás lesz számodra!

A történet a Szalárd vezér győztesen hazatérő seregétől leszakadt tíz lövő útját kíséri végig, miközben az otthon maradt családtagjaiknak (főként nők) szintén halálos veszélyekkel kell szembe nézniük. A jövőbeni bizonytalanság árnyékában küzdenek meg a rájuk váró nehézségekkel. Nem tudhatják sohasem, hogy mit hoz a holnap, vagy megérik-e a következő reggelt. A regény tele van harcokkal, fordulatokkal és ármánnyal. Sohasem tudhatod, mikor csap le a gonosz, ezzel is fennt tartva az olvasó figyelmét. A két szál egymás mellett fut időben, és nem csapong össze-vissza jelen és múlt között. Mindkét nem erényeivel és esendőségével megismerkedhetünk.

Bár korhű nyelvezetével a narráció kissé az elején megakasztott olvasás közben, mégis utána már örömmel vettem a kezembe. Ezáltal még jobban részesei lehetünk a honfoglalás eseményeinek.

Szuper volt az akkori ember fejébe “belelátni” és átélni minden napjaikat, amelyekben még a hagyományoknak, a természetnek és a körülöttünk lévő szellemvilágnak nagyobb tisztelete volt jutott. Ritkán olvasni ennyire magasztosan és szépen megírt történetet. Bár erről az időszakról vajmi kevés írásos információ maradt fennt az utókor számára,nak az író mégis nagyszerűen és hitelesen mutatja be ezt a világot. Minden témát pont megfelelő mennyiségben és minőségben érint, se többet, se kevesebbet. Teljesen otthonosan kezeli a honfoglást a szerző. Nem hiába van erről egy egész sorozata (ld. Árpád vére sori).

A nevekkel sokszor bajban voltam, hiszen sok a szereplő, de a könyv elején lévő családfa többnyire helyre rakta bennem, hogy akkor ki kivel van.

Rövidsége senkit se csapjon be! Tökéletes pocket book is lehetne. Ezt már csak azzal tudta volna fokozni, hogyha a visszahajtós borítója letéphető könyvjelzőt is tartalmazott volna. De ezt már csak lehet a könyvjelző-gyűjtögető énem mondatja velem.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik:

• Szeretik a történelmi regényeket
• Erős női karakterekkel szeretnének találkozni
• Izgalmas kalandokra vágynak
• Mélyebb betekintést szeretnének nyerni a honfoglalás korába

Itt találjátok meg mind a szerzőt és könyvét:

Moly

Facebook

Itt tudjátok megvásárolni

A szegedi származású író, aki már megjárta Afganisztánt is nem mást, mint Fekete Gábor. Nem csak introertált típus, de imádja a kutyákat is. Oly annyira, hogy korábbi munkája során már többször foglalkozott velük. Már gyerekként is forgatta a tollat, hol képregényeket, hol novellákat alkotott. Első könyve 2021-ben került kiadásra a Mogul kiadó gondozásában. A szöveget szerkesztette és a borítót tervezte Takács László aki a belső tartalmat nagyszerűen sugalta vele. Itt tudjátok megvásárolni.

Oliver karaktere roppant viccesre sikeredett a groteszk poénjaival és soha be nem álló szájával.

Még soha sem olvastam katonai regényt, így bevezetésnek ebbe a világba kellemes meglepetés volt. Ráadásul a méret miatt tökéletes utitárs a dolgos hétköznapokon, vagy akár a reggeli kávénk mellé remek kikapcsolódást nyújt.

A Föld már nem lakható, ezért az emberiség megmaradt tagjai a Holdra menekülnek. A Marsot szeretnék kolónizálni, de a felsőbb rendek titkolják a kolóniák előtt, hogy ez még hosszú évek kérdése és akkor is szörnyű, kellemetlenségek kell szembe néznie a telepeseknek.

Egy katona szemszögéből ismerkedhetünk meg ezzel a világgal, aki bárkivel áll szemben csak úgy dől belőle a szó. Nem törődik a holnappal, sem a rangokkal. A dühét nem nagyon tudja visszafogni, voltaképpen ha ittas állapotban van. Így indulnak be az események a világ ismertetése után. Különleges személye különleges expedíciót érdemel, amelynek keretében a Földre száműzik. Arra a bolygóra, amelyet az ember tönkretett és most próbálja azt újra benépesíteni növényekkel és állatokkal. Jeladók segítségével a populációk fejlődését a tudósok nyomon tudják követni. Azonban ahogyan az lenni szokott, porszem kerül a rendszerbe és bár ember számára már lakatlan bolygón valami vagy valaki elkezdi tizedelni az állattartományokat. Oliver, a katona, feladata utána járni, hogy miért halálozik el ennyi jószág. Esetlegesen kiiktatni a baj forrását. A Terrára érkezése után hamar szembekerül a bajuk forrásával KI-vel, aki/ami egy mutáció a tudósok alkotta Pajzs vírusból. Amelynek célja, hogy ne engedjen több embert a földre, hiszen egykori bolygónk köszöni szépen többet nem kér az emberekből. Ezután az események magukkal sodorják az olvasót. A vezetőkről és annak céljairól érdekesebbnél, érdekesebb információkkal találja szemben magát a főszereplőnk.

A szerző egyszerűen találja a legbonyolultabb ok és okozati összefüggéseket az olvasó felé. Görbetükröt mutva a romboló fajunk elé.

Első könyves íróként a sci-fi világában teljesen megállta a helyét, hiszen a humorral fűszerezett, olvasmányos történetével az effajta zsanér rajongóit lenyűgözheti.

Nagy örömömre hamarosan megjelenik a Fekete Ököl c. regénye, amelyet előolvasóként volt szerencsém olvasni és bizton állíthatom, hogy hatalmas fejlődésen ment keresztül. Így, akinek tetszet G.F. Lancer írói munkássága az ne habozzon előrendelni azt. Már nagyon várom, hogy a nyomtatott verzióját a kezembe foghassam és olvashassam.

Az írót itt tudjátok elérni és bombázni, hogy írjon még rengeteg könyvet:

Instagram

Facebook

Moly

*Expulzió jelentése: kiűzés.