Végül mindenki megkapja, amit érdemel. Az égi igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, de Végzet mindenkit elér.

Mire e cikk megírásához értem, végeztem az összes Leda tollából íródott regénnyel. Azonban Végzet c. könyvét mutatnám be most. Ahogyan azt már A Dög c. regényénél is megfigyelhettük – rövid terjedelmű, de annál tartalmasabb. A jó és a rossz tettek következménye. Hiszen ahogyan a mondás is tartja: a hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát. Roppantul sajnálom, hogy még mindig ilyen világot élünk, ahol az emberek egy része lop, csal, hazudik. Van, aki azért, mert számára ez a kényelmesebb járható út. Vagy éppen azért, mert jelenlegi helyzetében a Maslow-piramis első fokát sem tudja kialakítani magának, esetlegesen családjának. Azonban azok az emberek felett nem lehet nem ítélkezni, akik mások megkárosításával keresik meg a pénzüket. Gondolok én itt olyan helyzetekre, mint például: civil szervezetek nevében adományt gyűjteni.

A történetet három szereplő szemszögéből ismerhetjük meg. Nina a jó megtestesítője, Warrick pedig teljesen az ellentéte. És itt van Végzet, akinek a feladata, hogy a helyes útról letért embereket visszaterelje. A tiszta lelkű nő, aki mindig ott segített, ahol csak tudott, azonban elérkezett az a nap is, amikor egy csalás áldozata lett a férfi által. Innentől kezdve már ő se akart tovább adakozó lenni.
A férfi „kiemelkedő” eredményei miatt rögvest Végzet listájának élére kerül, sőt teljes körű figyelmét nyerte meg.

Egy olyan felépített világba csöppenünk, ahol az életünkben már sokszor emlegetett végzetet és sorsot megszemélyesíti a szerzőnő. Ők kettejük viselkedése már-már annyira emberi, hogy úgy érzékeljük ők ketten köztünk járnak. Azonban csak testet „kölcsönözve” tudnak a köreinkben mozogni.

A könyv eléjétől szurkoltam a csaló férfinak, hogy végre valahára magába forduljon és jobb útra térjen és személyiségfejlődésen essen át, ahogyan annak lennie kell. Azonban amikor ez a várt fordulat elmaradt még jobban felcsigázott. Nárcisztikus személyiségjegyeivel még inkább csak azt érte el, hogy egy kanál vízben fojtanám meg. Nagyon remélem, hogy a valóságban is hasonlóképpen működik az igazságszolgáltatása a sorsnak, a végzetnek, a karmának vagy bárhogyan is hívjuk. Warrick Végzet által okozott szenvedését olyan részletesen festette le, mintha csak a Hannibal c. regényt olvastam volna.

Szeretem, hogy Leda ilyen módon is feltudja hívni az emberek figyelmét a körülöttünk munkálódó rosszra és a jó értékelésére a mindennapjainkban. Ahogyan azt már megszokhattuk az írónő sajátos, nyers, de annál őszintébb kifejezéseivel, humorával viszi előre a történetei cselekményét. Különlegesnek mondhatom ezen könyvét hiszen miközben tanított, megnevetett is a viccesebbnél, viccesebb beszólásokkal. Egyértelműen Végzet és Sors lett a kedvenc karakterem ebben a regényben. Hiszen a való életben ők egy megfoghatatlan fogalmak, amelyek/akik olyan erőkkel rendelkeznek, hogy mi azt fel se foghatjuk. Egyszerűen csak hiszünk bennünk és kész. Ennek ellenére Leda annyira közel hozta őket, emberi tulajdonságokkal felruházva, hogy már szinte meg lehet őket érinteni. Ennek megkoronázásaképpen a párbeszédüknél azt éreztem, mintha csak két régi barát lenne, akik rohanó életükben összefutnak és nevetnek egy jót a világ nagy dolgain.

Bár meg kell hagyni, Leda örökre a szívembe lopta magát a Boszorkánydinasztia összes tagjával, úgy ahogyan van az egész nagy csapat (természetesen Lunával az élen), így nehéz, nem elfogultnak lennem, ezen sorok megírásánál. Ez a könyv nem arra való, hogy elrepítsen egy másik világba és kikapcsolódj. Nem, nem és nem. Ahogyan A Dög c. regényéről is elmondható volt, tényfeltáró. Ráébreszt minket az ember gyarlóságára és segít megkülönböztetni a csalót, a ténylegesen rászorulótól.

Fájdalommal, veszteséggel és megaláztatással fogsz fizetni minden fájdalomért, veszteségért és megaláztatásért, amit másoknak okoztál! Mindent elveszek tőled, amit mások megkárosításával szereztél! Mindent elveszek tőled, amit felhasználsz, hogy másokat megkárosíts! Mindent elveszek tőled, ami annyira fontos a számodra, hogy bármire képes vagy érte, és bármin és bárkin átgázolsz, ha szükséges. Mindent elveszek, amid van! És mindent elveszek, amid lehetne!