Leda D’Rasi könyvuniverzum megismerését A Dög elolvasásával kezdtem, aminek a végére érve már csak azt bánom, hogy nem akadt évekkel ezelőtt a kezembe ez a könyv. Kötelező olvasmányok között a helye.Olyan borítót kapott, amely minden szempárt magára von. Képtelenség elmenni egy könyvesboltban mellette, hiszen a képen szereplő nőről sugárzik a magabiztosság. Szinte már szemkontaktust tart velünk.

Könnyed hangvétele és rövid terjedelme miatt, akár egy nap alatt is ki lehet olvasni. Olyan gondolatokról, érzésekről ír, amelyek mindannyiunk számára ismerősek lehetnek. Mindeközben nem beszéli túl a történetet, hanem az önbeteljesítésre fekteti a hangsúlyt. A könyv szerzőnője annyira könnyedén és olvasmányosan ír, hogy a történet csak sodor magával, miközben gondolkodásra késztet egy hatalmas nagy arcon vágással.

Szinte már kézzel fogható az írónő lelke és személyes vallomása az olvasók felé. Kevés szereplővel, de annál jobban felhasználva az érzelem széles palettáját dolgozza fel Abby történetét, amely szól az emberi kitartásról, erőről, az újra kezdésről. Olvasóként teljesen magaménak éreztem a történetét.

A történet két idősíkban játszódik, a múltban és a jelenben. Abby a saját sírjában ébred és nem emlékszik miként került oda. Vagy egyáltalán miért? Ki akarta őt eltenni láb alól? Ekkor jelenik meg D, aki egy szókimondó, erős nő tulajdonságait képviseli. Ő nem egy tündérkeresztanya, aki varázsütésre hercegnővé változtat. Inkább a képünk elé tárja a rút igazságot. Az erdő közepén semmiből megjelenő mozivászonra kivetítve szemlélteti a főszereplőnkkel a múltbéli emlékeit. Azokat az apró és nagyobb mozzanatokat az életben, ahol még mélyebbre nyomta magában a szunnyadó oroszlánt. A segítség megérkezett, a döntés a kezében van: vagy továbbra is ebben a mederben éli az életét vagy kiássa magát a sírjából és szabadjára engedi a Dög énjét? Te mit választasz?

Mint azt sejthetitek, hogy ő az utóbbi mellett döntött. Eljött a pillanat, hogy véget vessen az önsanyargatásának és a tettek mezejére lépjen. Nem fél a továbbiakban nemet mondani és kiállni azért, ami számára fontos. Ráadásul azokról sem feledkezik meg akik mind ezidáig azon ügyködtek, hogy minél több akadályt hárítsanak elé.

Bár olvastam volna ezt a regényt a gimis éveim elején. Hiszen erőt meríthetem volna a papírra vetett sorokból a saját harcaimhoz. Olyan emberek felé, akik hasonlóan viselkedtek velem, mint Abigail-el a munkatársai. Senkinek sincsen joga így bánni a másikkal. Senkinek. Ahogyan azt már említettem, nem szabad hagyni magunkat. Igenis álljunk a másik fél elé és rendezzük sorainkat.

Minden nőnek és férfiaknak is ajánlom az elolvasását, akik úgy érzik, hogy el vannak nyomva, nem találják a hangjukat. Úgy gondolják inkább a békesség érdekében engednek, hiába szeretnének a lelkük mélyén ordítani, nem ordítanak.

Egyik kedvenc idézetemmel zárnám az ajánlómat:

De te már túlzásba viszed. Az ilyen mértékű önkontroll nem egészséges. Nem szólsz vissza, csendben tűrsz. Nem állsz ki magadért, nem mondod ki, mit gondolsz. Sehol semmi harag, semmi düh, semmi negatív érzelem. Semmi kapd be, kurva anyád meg hasonlók. Pedig ezek is hozzád tartoznak, és helyük van az életben. Meg kell tanulnod ezeket is elfogadni, Abby. Meg kell tanulnod kiabálni, tombolni, kiengedni a hangod, teret adni a dühödnek.

Ne feledd ez a könyv elfújja a rózsaszín felhőket a szemed elől. Vigyázat magabiztosságra ösztönöz!  

Remélem kellőképpen felcsigáztalak téged és ne feledd el használni a OLVASOLAMPAS kuponkódot.

Következő olvasmányom a Boszorkánydinasztia sorozat lesz, addig is olvasásra fel!

Ismét egy nagyszerű felkérést kaptam, ami nem mást, mint hogy Tomcsik Nóra következő könyvének fülszöveg és borítóleleplezésében segédkezek.

A regény előre láthatólag 2022 tavaszán fog megjelenni a Mogul kiadó gondozásában. Addig még sokat kell aludni, azonban pánikra semmi ok kedves olvasóim! Hiszen addig bőven jut időnk elolvasni az alábbi könyveit:

• Tél Berlinben
• A hercegnő és a sárkányok dala (Beleanordi krónikák 1.)
• A kapitány és a szirének földje (Beleanordi krónikák 2.)
• A változások kora (A változások kora 1.)
• Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.)
• Az új idők hősei (A változások kora 3.)
• A hazatérés (A változások kora 4.) - előjegyezhető az írónőnél
• A baronet lánya (A változások kora) - már nem kapható

Ha megszeretnéd jobban ismerni az írónőt figyelmedbe ajánlom a vele készített interjúmat.

Amikor megláttam a borítótervet olvasói szemmel rögtön keménytáblás regényként képzeltem el a polcomon. Egyszerűen nem tudok mást mondani rá, minthogy tökéletes. Egészen festőire sikeredett, amely Takács Emma kezeit munkáját dicséri.

Fülszöveg:

1917. Oroszország
forradalom, terror, éhínség, káosz és harmonikaszó.

Kolja bármikor képes eggyé válni a zenével. Ő és a harmonikája sokak életébe visznek békességet.
Grisa, a fiatal altiszt semmire sem vágyik jobban, mint végre visszatérni Petrográdba szeretett öccséhez, és maga mögött hagyni az értelmetlen háborút. Kolja mindennél fontosabb a számára. Érte bármit képes elviselni.
Legjobb barátjával, Dmitrivel hazaszökik a frontról. Az egyre  fenyegetőbb vörös terror azonban hamarosan ismét elszakítja egymástól a fivéreket. Grisa a harcmezőn lesz tanúja a polgárháború embertelenségének, míg Kolja menekülni kényszerül a városból. Dmitrivel vidéken keresnek menedéket, és az egyre nyomorúságosabb körülmények között küzdenek a túlélésért.

Van, amikor csak a harmonika hangja és a nyírfák csendje nyújt vigasztalást.

És akkor dobpergést kérek, jöhet a várva várt leleplezés:

Kezembe veszem a harmonikát |...| A szomorkás dallamok lágyan tekeregnek a szélben, a csatorna vize messzire sodorja őket, bele a tengerbe, ahol a bánatom egybe olvadhat még ezrek bánatával.

Tomcsik Nóra - A nyírfák csendje

Elsősorban gratulálni szeretnék, hogy felvettek az orosz nyelvszakra. A hamarosan megjelenő regényed is Oroszországban játszódik. Honnan jött az oroszok iránti érdeklődésed? Miért pont ezt a nyelvet választottad?

Köszönöm szépen.
Ennek nincs igazán konkrét oka. Gyerekkorom óta megmagyarázhatatlanul vonz Oroszország. Egyszer láttam egy fotót a híres moszkvai székesegyházról (Vaszilij Blazsenyij), és beleszerettem, eldöntöttem, hogy egyszer a valóságban is megcsodálom. A nagyszüleimnél pedig volt egy matrjoska baba, amit a nagypapám a Szovjetunióból hozott. Odavoltam érte, rengeteget játszottam vele. Ma a könyvespolcomat díszíti, igazán öreg és számomra nagyon értékes darab.

Sok ilyen apróság erősítette bennem az érdeklődést az oroszok iránt. Egy időben tanultam is a nyelvet, bár akkor nem jutottam vele messzire. Tavaly, amikor belekezdtem A nyírfák csendje megírásába, újra magával ragadott az orosz világ iránti rajongás, amit csak tetézett, hogy elkezdtem falni az orosz klasszikusokat.

Nem csak az orosz nyelv iránt érdeklődsz. Úgy tudom, tanulsz németül és japánul is. Esetleg a későbbiekben tervezel idegen nyelven publikálni?

Németül tizenhárom éven keresztül tanultam, és közel 7 hónapot éltem is Ausztriában, ami életem egyik legfárasztóbb, de egyben a legemlékezetesebb időszaka is volt.
A japánt idén kezdtem el. Korábban nem érdekelt különösebben, de nemrégiben magával rántott a japán kultúra, és végül odáig jutottam, hogy meg akarom tanulni a nyelvet. Nagyon különleges, és számomra hatalmas élmény, ahogy egyre jobban kiigazodom a bonyolult írásjelek közt. Egy egészen más világ tárult fel előttem.
De beszélek angolul és franciául is. Talán az utóbbiból a legerősebb a nyelvtudásom. Most pedig jön az orosz.
Publikálni egyelőre nem tervezek, mert bár szóban három nyelven egészen jól elbeszélgetek, de az írásbeli részekkel vannak gondjaim. Az orosszal talán ez változni fog. A nagy álmom az, hogy műfordító váljon belőlem.

Az eddigi összes könyvedben érezhető az alapos háttérmunka. Tudomásom szerint, ha megoldható szeretsz olyan a helyszínekre elutazni, ahol a szereplőid is megfordultak. Most is tervezel ilyen jellegű utazást A nyírfák csendje c. regényeddel kapcsolatban? Kérlek, mesélj bővebben a jelenleg folyó háttérmunkádról.

>>Szeretném megjegyezni, hogy július 31-én többek között itt a blogomon borítóleleplezés várható a délutáni órákban, szóval érdemes lesz figyelni vagy akár feliratkozni, hogy biztosan ne maradjatok róla.

Terveztem, azonban a járványhelyzet sajnos nem tette lehetővé, de majd, ha a pandémiát végleg magunk mögött hagyjuk, biztosan meglátogatom Szentpétervárat és Moszkvát. Egy nagyon régi álmom válna ezzel valóra.
A kutatómunka mindig az egyik legizgalmasabb része az írásnak. Általában már hónapokkal azelőtt elkezdek olvasni, filmeket nézni az adott témában, hogy nekivágnék az írásnak, és egészen a tördelésig folytatom a kutatást. Sose tudhatom mikor bukkanok valami lényeges apróságra. így nálam általában egy könyv elkészülte nagyjából két évbe is beletelik, főleg mert hajlamos vagyok 3-4 alkalommal is átírni a kéziratot, sőt!
A kutatáshoz leginkább dokumentumfilmeket nézek, szeretem a memoárokat, különféle tényfeltáró írásokat és persze a szépirodalmi műveket. A lexikális tartalmú, száraz szakkönyveket viszont kerülöm. Néha pedig egészen más módon szerzek ismereteket. Egyszer elmentem lőni, hogy tudjam, milyen érzés, de ugyanilyen indítattásból kóstoltam már meg ételeket, italokat, sőt, a cigarettát is kipróbáltam egyszer. Mindig lesem a lehetőséget, az olyan élményeket, amikből meríthetek, tapasztalatot szerezhetek. S mint utaltál rá, megesett, hogy ellátogattam egy helyszínre. Nincs is fantasztikusabb, mint bejárni, a történetem helyszíneit. Csodás, bensőséges élmény volt, amikor nyár végén, este ott ültem a müncheni székesegyház lépcsőin, épp úgy és akkor, mint a Tél Berlinben egyik főszereplője. Az ilyen pillanatokban igazán érzem, hogy eggyé válok a történetemmel.
A nyírfák csendje az Orosz Forradalom idején játszódik, és viszonylag kevés forrás akadt a témában, de amiket találtam elég jók és informatívak voltak ahhoz, hogy megszülethessen a könyv. Azt viszont ki kell emelnem, hogy soha nem törekszem a százszázalékos történelmi hűségre. Eleve ez lehetetlen is volna, másrészt ezek mégiscsak szépirodalmi művek. Igyekszem minél hitelesebb lenni, de megengedem magamnak a megfelelő mértékű írói szabadságot.

Miért pont a nyírfa és a harmonika a jelképei az új regényednek? Esetleg te is játszol ezen a hangszeren?

Ugyanazt mondhatom, mint Oroszország esetében. A nyírfa a kedvenc fám, a harmonika az egyik kedvenc hangszerem, ráadásul mindegyik szerves része az orosz világnak. A regény főszereplője játszik harmonikán, és ez végig hangsúlyos a cselekményben. Ő egy kamasz fiú, egy nagyon jó, nagyon tiszta gyermek, csodálatos tehetséggel. A nyírfák számomra és más források szerint is az ártatlanság, a tisztaság és a bánat szimbólumai. Tökéletes jelképei a főhősöm lelkének.

Ősztől podcastek várhatóak tőled. Milyen témában tervezel beszélgetéseket indítani? Hol lehet őket, majd meghallgatni?

Nagyon remélem, hogy az időm és lehetőségeim engedik majd, hogy végre belevágjak ebbe a projektbe, mert hónapok óta tervezgetem.
Alapvetően a klasszikus irodalom áll majd a középpontban, esetleg olyan kortárs alkotások, amik meghatározóak voltak számomra. Terveim szerint háromféle blokk készül majd, egy beszélgetős, ahová vendégeket hívnék, és velük tárgyalnánk ki egy-egy meghatározó darabjait adott életműnek, emellett lesznek olyanok, ahol én beszélek majd könyvekről, végül pedig szeretnék egy rövidebb blokkot, ahol az írás lesz a középpontban. Ha minden jól megy, havi egy adás lesz, amiket spotify-on és youtube-on biztosan el lehet majd érni, és más platformon is, amennyiben technikai képességeim engedik.

Személyes beszélgetésünk során említetted, hogy a Színes tintákról álmodom nevezetű blogodon orosz projektbe szeretnél belefogni. Miről olvashatnak majd az olvasók? Esetleg történelmi témájú posztokra lehet számítani? Lesz köze a podcastekhez?

Ebben a projektemben főként az orosz irodalmon van a hangsúly, de mellette szó lesz mindenről, ami orosz (történelem, kultúra, akár gasztronómia is). Bár már született néhány bejegyzés, azt hiszem, most az egyetem kezdetével fog igazán beindulni ez a sorozat, és igen a podcastben is helyet fog kapni.

A klasszikus irodalom iránti szerelmed honnan jött? Azt már tudjuk, hogy nagyon szereted Kosztolányi Dezső alkotásait. Van másik olyan alkotó, akinek a munkássága ennyire nagy hatással volt rád?

Gyerekkorom óta leginkább klasszikusokat olvasok. A Harry Pottert leszámítva nekem teljesen kimaradtak a YA műfajú és hasonló regények annak idején, és most is nagyon ritkán olvasok hasonlókat. Nem volt ebben semmi szándékos, így alakult, de nem bánom. Szerintem, ha az ember egyszer igazán rákap a klasszikus irodalomra, onnantól kezdve mindig szüksége lesz rá; a mélységére, a nyelvezetre stb. stb. A podcasttel is az a célom, hogy bemutassam, milyen nagyszerű művek vannak, amiket nem merünk elolvasni, mert unalmasnak véljük őket, vagy épp kötelező olvasmányként elriasztottak tőlük.
Kosztolányi Dezső munkássága és személye nagyon fontos számomra, szeretem az írásait, azt ahogy hozzáállt az írói hivatáshoz, a magyar nyelvhez. Mindig tanulok tőle valamit. Rajta kívül nagyon inspirál Ernest Hemingway és Erich Maria Remarque is, de szeretem Puskint, Oscar Wilde-ot, Karinthy Frigyest, és nagy Shakespeare rajongó vagyok.

Az olvasók figyelmébe ajánlom, hogy augusztus 28-án a Café Zsivágóban találkozhatnak veled. Ugyanis az Altair Társulat szervezésében Czető Roland fog felolvasni a Tél Berlinben c. regényedből. Milyen érzés volt, amikor a társulat felkért erre a szerzői estre? Készülsz valamivel az odaérkező rajongóid számára? Én tutira ott leszek és viszem magammal a már megszerzett könyveimet, hogy dedikáld őket.

Boldog voltam, amikor felkértek. A járvány és a külföldön töltött hónapjaim miatt régen nem volt lehetőségem találkozni az olvasókkal. Már nagyon hiányzott. Íróként rengeteget számítanak ezek a személyes pillanatok, ezekből tudunk meríteni. Szóval örömmel és izgatottan várom. Az pedig, hogy Roland elvállalta a felolvasást, hatalmas megtiszteltetés. Régóta ismerem és szeretem a munkásságát.
Könyveket biztosan viszek a helyszínre, lesz majd lehetőség kérdezni, és remélem a résztvevők is élvezik majd a felolvasást. Ha pedig valaki a programon kívül is kedvet érezne egy kis beszélgetésre, egy finom tea mellett arra is sort keríthetünk. :)

Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra! Remélem, még rengeteg könyvet fogsz alkotni az olvasók számára. Hiszen már most a klasszikusok között a helyed.

Kedvezményesen megtudjátok vásárolni Tomcsik Nóra összes könyvét a shop.konyvmogul.hu webshopban, ha használjátok a KMKITTI05 kuponkódot, amely a vásárlás végösszegéből további 5% kedvezményre jogosít.

Aki esetleg az augusztus 28-i programon nem tud részt venni, az a szept. 2-5 között megrendezésre kerülő 92. Ünnepi Könyvhéten is találkozhat személyesen Tomcsik Nóra írónővel (Budapest, Vörösmarty tér Deák Ferenc utca találkozása  – Imádom a könyveket stand).

...a világ legkegyetlenebb küzdelméről ír, amely átível történelmünkön – a régmúltból az elképzelt, távoli jövőbe.

Ha éppen a könyves boltban sétálsz és keresed a következő olvasmányodat egészen biztosan magára fogja vonni a figyelmedet a borítójával ez a kalandregény. Szemre való borítója hű tartalmához, ami szintén egy remek mű. Ámde fülszövege elolvasásával engem tévútra vitt. Teljesen másra számítottam és a könyv végeztével pozitívan csalódtam. Benyák Zoltán, megírja azt ami a rózsaszín felhők mögött rejlik. Az író olyan atmoszférát alkotott meg ezen írásával, amelyben a történelmi eseményekben élethűen elrejti három fő karakterét, akiket a fiktív jövőig mindenféle szerepbe belebújtat, legyen szó egy márkiról vagy akár magáról a Hasfelmetsző Jackről. Naplóregényében komoly témákra is kitér, mint például a vallás, gyilkosság. A világ két pólusát a Jó és a Rossz oldalt állítja szembe egymással. Eleinte csak utalásokkal találkozhatunk, amelyeket nem értünk még, kérdőjelekkel a fejünk fölött olvassuk tovább, hiszen nem tudod letenni, mert olvastatja magát. Azonban a második feléhez érve már minden értelmet utalás nyer. Érezhető a regényen, hogy a szerző alapos kutatásokat végzett mind a helyszínekkel, mind a karaktereket kidolgozottságával kapcsolatban.

Egy olyan könyv került a kezeim közé, amely kirángatott a komfortzónámból. Nehéz olvasmány, ami 1588-ban kezdődik az egész emberiség történelmén átívelve a távoli jövőig ugrál az időben előrefelé. A 2000-es évek felé érve egyre többször találkozik a Jó és a Rossz lélek, ezzel a momentummal azt sugallva, hogy az 1960-es évektől mennyire felgyorsult a világunk.
A Jó és a Rossz állandó viszályába egy gyönyörű lány története mindig belefonódik, azonban ő a felejtés képességét is birtokolja velük szemben. Mivel már időtlen idők óta a világon léteznek, így elég idejük volt átgondolni az értékrendjüket, hogy mit is képviselnek. Állandó viszályuk után mindig csak a pusztulás vár. De mi van akkor, ha az egyik fél már nem akarja, hogy még több és több halál ragadjon a kezéhez? Az utolsó fejezethez érve az emberiség több évszázados pusztítása utáni jövőképet tár elénk. A két ellentét közelebb kerül egymáshoz, mint eddig valaha. És lám a kuruzsló meglátta a jövőt. A hosszadalmas csata lezárásra került, az áhított végső csapás ideje eljött, de vajon ki lesz a győztes? Végül ki a Jó és ki a Rossz? A múltkor színes palettáját használva festette elénk laza ecsetvonásokkal az emberiség gyarlóságait, törekvéseit. Bármennyire is nyersen vannak feltüntetve a cselekedeteik, mégis szerethetők a karakterek. Az elbeszélések és leírások között sejtelmes utalásokra bukkanhat a szemfüles olvasó, amelyek a későbbiekben nyernek értelmet:

Világító porszemek. Alattuk egy kék gömb. Óriási. A tetején ketten ülnek.  A gömb lángol. A két alak is lángol.

A befejezésül egy rendkívül összetett csattanó vár minket. Ahol az utolsó részt megkérdőjelezed, és ha nem figyelsz az utaló jelekre könnyen tévútra visz. Végezetül az emberiség utolsó jegyzete is megíródott, ezzel is lezárta Benyák Zoltán remek történetét. Olyan erős fordulatot sikerült összehoznia, hogy a könyv elolvasása és e kritika megírása között el kellett telnie pár napnak. Mindent összevetve nagyszerűen megírt regény, amely gondolkodásra késztet. Mondhatni groteszk, hiszen egyszerre gyönyörű és fájdalmas. Egy biztos olyan befejezést kaptunk, amely még néhány nap leforgása után is magával kísér. A fülszöveg félrevezethetősége mellett még annyit szeretnék megemlíteni ami egy kicsit zavaró lehet az olvasó számára, hogy egyes jelenetek, mint pl.: a szocialista Budapesten lévő találkozásuk kevésbé vannak kidolgozva terjedelmileg, mint a Párizsban a töltött életük. Szívesen olvastam volna még az többet és többet a rövidre zárt eseményekről. Mindazonáltal ezekkel a rövid napló bejegyzésekkel azt szerette volna sugallani, hogy mennyire felgyorsult a világunk.

Olvasd el, ha:

• olyan kalandregényre vágysz, amely nem csak történelemhez nyúl vissza, de a sci-fi jegyeit is képviseli
• érdekel ki győzhet a végén a Jó vagy a Rossz, vagy egyik sem?
• szereted az olyasfajta könyveket, amelyek gondolkodásra késztetnek és nyomot hagynak benned

Bízom benne, hogy kellően felcsigáztalak titeket a Az utolsó emberig című könyv első részének elolvasására. Nemsokára hozom a következő könyvajánlómat. 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a gyönyörű könyvjelzőkkel!

Fel kell emelnünk a szavunkat, fel kell emelnünk a kezünket! És legfőképpen… fel kell emelni a gondolatainkat!

Mivel az események csak a rövidke könyv második felében pörögnek fel, ezáltal több időt kaptunk a szereplők megismerésére. Most már sokkal árnyaltabban ismerhetjük meg őket.

Az Ikrek és egy unokatestvér küzdelmeit láthatjuk, ahogyan a szülők által eltitkolt múltjuk utoléri őket. Fabyen és a többiek még 18 év elteltével sem menekülhettek meg a gonosztól, azonban most már a gyerekeik kezében van a sorsuk. Vajon Cora képes lesz felül múlnia önmagát, ahogyan az édesanyjának Flannának sikerült évekkel ezelőtt? Vagy inkább folytatja Ragonna tervét? Autumn még az elején gyermeki szeretettel védte unokatestvérét, azonban kilépve az ő árnyékából a sorsa utolérte. Ideje elhunyt nagymamája stafétáját átvennie és vállalnia a felelőséget a két világ között. A két lány egymás ellen fordul egy gyermeki vita miatt. Szerencsére Autumnak nem kell egyedül szembe néznie a gonosszal, hiszen az újdonsült szerelme minden áron ki tart mellette. Ragonával való összecsapás eljött, hiába tartották folyamatos megfigyelés alatt a szigetet. Még is bekövetkezett az, amitől a legjobban féltek. A régi csapat újra összeáll gyermekeikkel az élen, hogy a mindent eldöntő csatába egyszer s mindenkorra felül kerekedjenek a gonosz boszorkányon. A nagy küzdelem még hátra van, hiszen Lélekország veszélyben van…

Mindent összevetve a második rész teljesen megbabonázott és észre se vettem az idő múlását az olvasása közben. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen sokat fejlődött K. Nóra. Újabb árulásokkal, szerelemmel és sorsdöntő csapásokkal találkozhat az olvasó ebben a részben is. Izgatottan várom, hogy a harmadik részét is elolvashassam.

Ha gondolkoztál volna eddig, hogy megvásárold a Megszámlálhatatlan sorozat összes tagját, itt az ideje a tettek mezejére lépni és irány a webshop. Ne feled a OLVASOLAMPAS kuponkóddal további 10% kapsz a kosarad végösszegéből. Bízom benne, hogy kellően felcsigáztalak titeket a A hófehér másvilág című könyv első részének elolvasására. Nemsokára hozom a következő könyvajánlómat.