Az igazság odaát van – Beszélgetés egy misztikus thriller íróval a meghökkentő mesékről és a magyar könyvkiadás kihívásairól
Az elmúlt időszakban izgalmas új projekttel bővült a blogom: elindítottam egy interjúsorozatot, amelyben kortárs magyar szerzőkkel beszélgetek írásról, inspirációról, kihívásokról és terveikről. Célom, hogy közelebb hozzam az olvasókhoz azokat az alkotókat, akik napjainkban formálják a hazai irodalmat, és bepillantást engedjek a műhelytitkaikba is.
Az első beszélgetésben Mason Murray mesél pályájáról, a misztikus történetek világáról és a magyar könyvkiadás aktuális kihívásairól.
Mason régebb óta ismerem és már dolgoztam is vele, a Rossz Hold című regényét én szerkesztettem.
1. Mi inspirált arra, hogy írni kezdj, és hogyan alakult ki az írói pályád?
Ez egy hosszú történet, de megpróbálom röviden összefoglalni. A fejem már egészen kicsi koromtól tele volt történetekkel, amivel kezdetben a családomat szórakoztattam. Nagyon hamar igényét éreztem az olvasás és írás képessége elsajátításának. Még nem voltam négy éves, amikor már voltak olyan szavak, amelyeket le is tudtam írni.
Általános iskolás koromban spirál füzeteket írtam tele regény-kezdeményekkel, amelyeket persze sohasem fejeztem be… Később már a régifajta, mechanikus írógépet püföltem. A középiskolai és a főiskola faliújság az én írásaimmal volt tele.
Az indíttatásról annyit tudok mondani, hogy mivel rengeteget olvastam, sokszor jutott eszembe, hogy az adott sztorit én másképpen kanyarítanám, eltérő befejezést adnék vagy egyszerűen csak másra helyezném a hangsúlyt. Mondhatni jobbakat akartam írni, mint amilyeneket olvastam.
Aztán felnőttként már persze sokkal tudatosabban alkottam a történeteimet, mint korábban, igyekeztem mindig fejleszteni magamon. Nos, ez a folyamat lesz az, amivel soha nem hagyok fel, mert hiszen mindig van hová javulni.
Az írói pályám első nyilvános megjelenése 1990 decemberében a Vénusz Magazinban egy sci-fi novella volt. Aztán egy regényem bekerült a Népszava Kiadó regénypályázatának szűk elitjébe, bár azt még nem adták ki. 1994-ben jött el a legnagyobb pillanat az életemben, amikor az első könyvem megjelent. Azóta rendszeresen publikálok novellákat és regényeket.
2. Több művedben is megjelenik a meghökkentő, elgondolkodtató mesei világ. Miért ezt a műfajt választottad, és mit szeretnél átadni az olvasóknak ezekkel a történetekkel?
Én úgy fogalmaznék inkább, hogy korán elköteleződtem a misztikus történetek mellett, de sohasem szerettem volna egy „kitalált” világban „kitalált” lényekkel benépesíteni a történeteimet. Jobban érdekelt, hogy működik a hétköznapokban a beszüremlő misztikum, egy „józan ésszel”, tudományosan nem magyarázható jelenség. Mindig is szerettem a pörgős, krimi-jellegű sztorikat, így aztán nagyon hamar adta magát a misztikus thriller, mint zsáner. Az X-akták óta tudjuk, hogy „az igazság odaát van”, én pedig úgy döntöttem, ezt a bizonyos igazságot fogom kutatni.
A kérdésed második része nagyon is fontos dologra tapint. Van egyfajta küldetéstudatom abban a tekintetben, hogy szeretném, ha minél több olvasóm elgondolkodna az általam felvetett kérdéseken, és ennek köszönhetően egyre inkább kritikus szemmel tekintene a világra, a gondolkodás luxusát nem megspórolva. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a világunk sokkalta több annál, mint amit szegényes érzékszerveinkkel befogni képesek vagyunk. Azon vagyok, hogy egyre többen legyünk, akik nem fogadnak el minden szájbarágós, lerázós magyarázatot a világ különleges történéseivel kapcsolatban.
3. A “Megszállottság” című köteted a “Mason Murray meghökkentő meséi” sorozat része. Miben különbözik ez a kötet a sorozat többi részétől, és milyen témákat dolgozol fel benne?
Valóban, ez a széria második darabja. Maga a sorozat abból az ötletből született, hogy a kilencvenes évek végén, és a kétezres évek elején írt rengeteg novellámat új köntösbe bújtatva a ma olvasóját szólítsam meg velük. Annak idején egy borsodi hetilap kérésére kezdtem rövid, meglepő befejezésű novellák írásába kezdeni, ami aztán olyan sikeres lett, hogy több mint 260 ilyen írás született jó hat év alatt.
Igazából nincs különbség az eddig megjelent két válogatás és a most készülő harmadik között. Minden esetben igyekeztem úgy válogatni a régi és az azóta megszületett sztorik közül, hogy a lehető legváltozatosabb legyen a zsáner, és a témaválasztás. Egy közös van csak bennük. Mind csattanós, meglep végez ér. Ezért is kapta a sorozat annak idején a „Meghökkentő mesék” címet. A nagyobb részben rövid, kisebb részben hosszabb történetek között vannak horror-, a krimi-, a sci-fi és a paródia zsánerébe tartozók vegyesen. A lényeg, hogy szórakoztatóak legyenek, és legalább egy csavart tartalmazzanak a végén.
4. Milyen kihívásokkal szembesülsz ma magyar szerzőként a könyvkiadás vagy az olvasók elérése
terén?
Ez egy nagyon tág témakör, tényleg rettentő nehéz röviden beszélni róla. Azt szoktam mondani a régi szólás-mondást idézve, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. És ez évről évre egyre inkább így van. Az elmúlt évtizedek trendje ezt mutatja. Technikailag bárki jelentethet meg könyvet, így aztán az önkifejezés egyik lehetséges módjaként rengetegen – azt hiszem, a kívánatosnál többen – az írást választják. Így születik megannyi eszkimó, aki aztán az olvasóközönséget alkotó fókákra vadászik. Azon a terepen viszont rengeteg tényező tizedeli a „populációt”.
Elmondhatatlanul sok egyéb lehetőség kínálkozik a fiatal, és kevésbé fiatal potenciális célszemélyek számára, hogy a szórakozási igényüket kielégítsék. Sajnos a gazdasági helyzet sem könnyíti meg, hogy minél többen vásároljanak könyveket. Aztán akik mégis emellett a csodálatos kikapcsolódás mellett teszik le a voksukat, mint az olvasás, azzal szembesülnek, hogy valami egészen elképesztő kínálat zúdul az ő erősen korlátozott felvevőképességükre. Illúzió, hogy a közösségi média által teremtett lehetőségek automatikusan összekötik az írót az ő olvasójával. Iszonyú nagy zaj van a teljes médiában, ahol az alkotók a figyelemért harcolnak, a fogyasztók meg azt se tudják, hová kapják a fejüket, melyikre reagáljanak a milliónyi inger közül.
Így aztán marad a kitartás, a minőségi munkába vetett hit, hiszen aki egyszer az írásra adta a fejét, azt nem lehet eltántorítani attól. Minden lehetséges platformot, fórumot ki kell használni, meg kell mutatni, hogy valóban különbözünk mindenki mástól, nem csak mondjuk. Közben pedig kizárólag olyat szabad csinálni, ami érdemes a széles olvasóközönség figyelmére. Én legalábbis erre a módszerre esküszök.
5. Melyik könyved vagy történeted áll hozzád a legközelebb, és miért? Van-e olyan karakter vagy motívum, ami különösen fontos számodra?
Ez a létező legnehezebb kérdés, hiszen minden történet a saját gyermekem, hogyan is tehetnék különbséget közöttük. Ha újdonsült olvasójelöltek megkérdezik, melyik könyvemmel kezdjék az ismerkedést velem, akkor általában a Visszatérő végzetet szoktam mondani. Azért mert talán abban van jelen a leginkább komplex módon az én világlátásom, ahogy a megmagyarázhatatlan, paranormális jelenségekhez viszonyulok. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam új olvasóktól is, mert annak dacára, hogy a hasonló tematikájú könyveket eddig kerülték, ez teljesen beszippantotta őket, és nyitottá váltak a világomra.
Nincs ugyan visszatérő, nagyon jellegzetes motívum, de mivel nagyon közel áll hozzám az idegen civilizációk és a bolygónk kapcsolata, ezért arányaiban relatíve sokszor vizsgálom meg a történetekben, mit jelenthet az, ha nem vagyunk egyedül a világegyetemben. Kedvenc karakterem ugyan nincs, de a „Rossz hold” című könyvem egyik szereplője olyan nagy tetszést aratott a kiadón belül, hogy arra kértek, a későbbi sztorikban akár csak egy villanás erejéig is, de bukkanjon fel ő. „Az első lovas”-ban ez a kívánság teljesült is. Bár ha jól emlékszem, ehhez az „elváráshoz” neked is volt némi közöd…
(megjegyzés: de még milyen közöm volt, peticóit akartam indítatni, hogy külön történetet követelek neki... ez az elvárásom továbbra is él, de Az első lovas Alex Cooper karakterével. :) )
6. Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve? Dolgozol-e új könyvön vagy sorozaton, és milyen témák foglalkoztatnak mostanában?
Ahogy kicsivel korábban említettem, a „Meghökkentő mesék” sorozat harmadik kötete éppen készülőben van és várhatóan még karácsony előtt megjelenik. Ősszel pedig hozzákezdek a már régóta halogatott „Az éj sötétje” projekthez, amely reményeim egy kifejezetten hideglelős történet lesz egy hatalmas csattanóval a végén. Ebben a regényben az emberek azon visszatérő nagy kérdését járom körül a tőlem megszokott stílusban és formában, hogy vajon milyen életük lenne most, ha a múlt egy bizonyos pontján másként alakulnak a dolgok az ő döntésük alapján. Ha minden jól megy, ez a könyv jövőre szintén elérhető lesz.
A könyveit itt tudjátok megvásárolni. Ne feledjétek el használni az OLVASOLAMPAS kuponkódot, hogy a kosaratok végösszegéből 10% kedvezmény levonódjon.
Az alábbi oldalakon elérhetitek:
