Általában azonnal megtalálom a szavakat egy-egy regény elolvasása után, azonban most nem így volt. Napok teltek el miután befejeztem és mégsem tértem magamhoz. Egyszerűen más könyvre se tudtam ránézni, inkább elmélyedtem abban az érzelem viharban, amely ennek elolvasása okozott. Tomcsik Nóra úgy forgatta a tollát a kezei között, mintha vívó az olimpián az aranyért küzdve. Előolvasóként olvashattam ezt a regényt, így immáron másodjára álltam neki. A regény a Mogul kiadó gondozásában jelent meg, a borítót és a benne rejló rajzokat Takács Emma illusztrálta.

Egy olyan borzasztó korszakáról írt az emberiségnek, amely emberek millióit tette tönkre és borította nyomorúságba, mind ezt művészien és csodálatosan megfogalmazva. A három főszereplőhöz, Dmitrihez, Kolja-hoz és Grisa-hoz, repít el a cári Oroszország bukásának kezdetéhez. Betekintést nyerhetünk az akkori emberek mindennapjaiban és teljes részleteséig megismerteti az olvasóval a háború által okozott károkat. Ahogyan a három fiatal próbál életben maradni ebben a zord időszakban, azzal együtt az írónő az olvasó szívét szorongatja. Ráébresztve ezzel, hogy az emberi élet mennyire törékeny.

Nem szeretnék spoileresen írni, így a történetet magát nem mutatnám részletesebben be.

Nem egyszer le kellett tegyem a könyvet olvasás közben, ugyanis olyan gyorsan eleredtek a könnyeim, hogy már nem láttam azt, ami előttem volt. Miután az utolsó soron is túl voltam és bezártam, csak zokogtam és zokogtam. Mégis talán ez a rész volt az, amikor úgy éreztem egyszerre vett el belőlem, majd adott mást hozzám, amikor ezen sorokhoz értem:

Hálás vagyok azért, hogy nekünk efajta borzalmakat nem kell átélnünk. Nem kell egyik napról a másikra elhagyni otthonunkat, csak, mert az most már állami tulajdon vagy éppen nem kell menekülnöm a szülőföldemről. Főként úgy, hogy a szomszéd országunkban dúl a háború.

Ennél szebben és pontosabban nem tudnék fogalmazni, így kivételesen a regényben az Utószóból szeretnék idézni:

Egy olyan korszakban, melyben az emberi értékek a porba hullanak, csak gyengén pislákolhat a remény. De ott van. A végsőkig. Ott van azokban, akik az utolsó pillanatig küzdenek, és emberek tudnak maradni. Romlatlanok, mint Kolja, elszántak, mint Girsa, hűek, mint Dmitri. Ez a regény nekik szól. A világban valaha élt és ma élő Koljának, Grisának és Dmitirinek, akiket Ernest Hamingway szavaival élve „el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

A szerzőt az alábbi felületeken tudjátok elérni és ha kedvet kaptál az elolvasásához itt megtudod venni. Ne felejtsd el használni az OLVASOLAMPAS kuponkódot, hogy a vásárlásod végösszegéből további 10% kedvezményre tegyél szert.

Facebook
Instagram
Moly.hu
Tiktok

Hamarosan megjelenik Stian Skald harmadik regénye. A nemszületett egyenes folytatása Az elveszett Aranyváros keresése és A lelkek kútja című köteteknek, ám önálló műként is olvasható, melyben lezárul Fortélyos Maugis története.

A magyar kiadás borítóját és belső illusztrációit ezúttal is Mihályfi-Tóth Alex (www.red-art.hu) készítette, aki ismét csodálatos munkát végzett.

Fülszöveg:

Maugis a világokat összekötő átjárón keresztül visszatér otthonába, ám nyughatatlan lelke továbbra sem lel békére. Az átélt kalandok nyomot hagytak benne és olyan tudás birtokába jutott, melyet nem oszthat meg senkivel, mégis súlyos árat kell fizetnie érte. A fortélyos varázslótanonc hamarosan újra útra kel, hogy sötét titkokról rántsa le a leplet, és a rá leselkedő veszedelmek miatt arra kényszerül, hogy szövetséget kössön legádázabb ellenségével. Idővel azonban szembe kell néznie tettei következményeivel.

Az író elérhetőségei:

Facebook

Instagram

Moly.hu

Ősz elején keresett fel az író, hogy lenne-e kedvem elolvasni a legújabb regényét, A gyilkos tündérek városát. Mivel szeretem az urbanfantasyt és a fülszövegével is levett a lábamról, így rövid egyeztetések után már nálam landolt a könyv.

Jogosan kérdezheted kedves Olvasóm, hogy mi is azaz urban fantasy?
Nos, a válaszom a következő: az urban fantasy az irodalom egy alműfaja, melynek legfőbb jellemzője, hogy a fantasy elemekkel bíró narratíva jelentősen valós, városi környezetben játszódik.
A műfaj helyválasztási szempontjának lényege, hogy valós környezetbe helyezzen a műfajra jellemző elemeket és nézőpontokat, mely által kialakul a konfliktus a valós emberi szokások és a természetfeletti elemek összekapcsolódása során, ez által előidézve a környezet változását, és a benne élők fejlődését, történeti szempontból lényeges reakcióit, anélkül hogy egy teljesen új világot kellene felépíteni háttérnek. A természetfeletti elemek széles választékát lehet ezen történeteknél alkalmazni, kezdve az idegen lények érkezésétől, a már jó ideje velünk együtt élő más fajok felfedezésén át, az alternatív világok létezéséig, mely megoldások mind oda vezetnek, hogy az addig ismert és alkalmazott szokásrend felborul, és beindítja az eseményeket a karaktereknél és a világfelépítésben is.

Miután tisztáztuk mi a műfaja regénynek, bemutatom röviden ki is valójában ő?
A budapesti születésű író, aki diplomamunkáját a magyar népmesékben felbukkanó táltos alakjáról írta, otthonosan mozog a fantasy, a misztikus sci-fi és a horror történetek világában. Elmezavar trilógiáját Underground kiadónál adatta ki, míg Megjelöltek c. regényét, már a Mogul kiadó égisze alatt jelent meg 2021-ben és most, A gyilkos tündérek városa, amelyről a cikkem is szól Olvasni Menő kiadónál debütált idén.

Nos, akkor lássuk magát a történetet: Napjainkban játszódik Budapesten és annak vonzáskörzetében. A regényt a magyar mondák világa köré építette fel a szerző. Akciódús, néhol már hátborzongató részletekig vesézve az éppen folyó csatát. Főszereplőnk, Hunor, életében hamar eljön a rég áhított fordulópont, csak nem éppen úgy, ahogyan azt ő eltervezte. Ráadásul egy olyan könyvtárban dolgozik, ahol egy ősi, felbecsülhetetlen értékű könyvet őriznek. A kötet ősi nyelven íródott, amely még megfejtésre vár az emberek világa előtt. Ennek megfelelően fegyveres erőkkel védik a tárgyat, hogy semmilyen illetéktelen személy ne férhessen hozzá. De, mit ér a fegyver, ha természet feletti képeségekkel rendelkező áll a cső végén?
Hunor a világ elől nyomtalanul eltűnik a könyvvel együtt, hatalmas nagy fennforgást hagyva maga mögött. Rosszkor volt, rossz helyen (vagy jókor jó helyen?) és emiatt soha többé nem fogja úgy látni a világot, mint az előtt. Egy táltos, egy hórihorgas betyár és egy kislány társaságában találja magát, amikor újra eszméletéhez tért. Eleinte e különös társaság, egy szavát sem hiszi el. Mindent bevet, hogy a régiséggel együtt elmeneküljön. Azonban rá kell eszmélnie, hogy gyermekkorunk meséinek szereplői létező lények és köztünk járnak. Kétkedését legyőzve kíváncsiság lesz úrrá rajta, így a szedett-vedett díszes társasággal elindul megmenteni a világot. A lények, amelyek egykor hőseink, vagy rémálmaink főszereplői voltak, kénytelenek a Fátyol mögé húzódva, rejtőzködve élni minden napjaikat a Szürkék elől. Hiszen, ha az ember rájön kilétükre újra üldözőbe veszik őket, míg mindenkit ki nem irtanak. A manóktól kezdve, a tündéreken át egészen az óriásokig minden fajt megláthat az, aki a Hangzatra fogékony. Ahogyan az már lenni szokott, nem mindig minden szép és jó, így ennek a világnak is megvannak a romlott, lecsúszott alakjai, mint például egy emberméretű csótány.

A cselekmény csak úgy pörög és pörög, hogy az olvasó észre sem veszi. A könyvet átjárja az a fajta tisztelet és szeretet a magyar népi hiedelmek iránt, amely a szerzőből származik. Nem véletlenül ezzel kapcsolatban írta a diplomamunkáját. Nagyon tetszett, hogy minden oldalon büszkén virít a magyar mende-mondák lényege, érzete. Mellékszereplői sokszínűségével és sokaságával megtalálta azt a bizonyos arany középutat, amelyen nehéz lavíroznia annak aki írásra adja fejét. Hiszen, ha túl soknak, vagy egysíkúaknak bizonyulnak ezek a szereplők, akkor elvesznek a történet értékéből. Ugyan ez a helyzet, ha kevés van, vagy az(ok) is túl nagy szerepet kap(nak). A könyv végére nem volt olyan karakter, akit legalább egy kicsit is sajnáltam volna a helyzete miatt, vagy ne kedveltem volna meg valami által (például: amikor csótány elmélkedik szobájában a nyuszijával a kezében, száznyolcvan fokos fordulatot váltott ki az érzéseimből a szereplő felé – innentől kezdve egyszerűen csak sajnálni tudtam őt).

Hunor a bénázásaival, a hitetlenségével vált valóságosabb karakterré, ahogyan a barátja is a sok sületlenségeivel egy-egy izzasztó jelenet közben. Az Őrzők voltak a kedvenc karaktereim, azonban, ha csak egyet mondhatnék, nehéz fejtörések után a táltos mellett tenném le a voksomat. A kislány, aki igazából nem is kislány, csak rossz testbe született, hatalmas nagy tudással rendelkezik és mindig mindenkin megpróbál segíteni. A kékszínű, magas, madárijesztő kinézetű lény az állandó vicces megjegyzéseivel is egy roppant kedvelhető szereplő. A Fátyol mögötti világot csak úgy rejthetik el az emberek szeme elől, ha szabályokat hoznak, amelyeket mindenkinek kötelező betartania. Itt jönnek képbe az Őrzők, akik a legfelsőbb személy, Csile, utasítására betartatják a törvényeiket. Aki nem tartja be ezeket az ősi regulákat, azokkal vagy végeznek, vagy örökre szemmel fogják tartani az Őrzők. Csile által felépített rendszer igencsak megkérdőjelezhető, amelyre a főgonosz, Báthory, ki is tér szóváltásuk során:

Összeségében nagyon élvezetes volt olvasni ezt a regényt, azonban sokszor megakasztottak az elgépelések és a szóismétlések. Mint szerkesztő-tanonc jó pár tőmondatot összevontam volna, hogy hosszabb összetett mondatokat kapjunk. Ennek ellenére bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az urban fantasykat, a magyar népmesék világát és nem riad meg a véresebb, részletesebb csata jelenetektől sem. Bizakodva várom, hogy hamarosan folytatása is lesz.

Kedvenc idézetem:

A szerzőt ezeken a felületeken megtaláljátok:

Moly.hu

Facebook

Instagram

Most egy bookstagramtouros regényt hoztam el, amely magánkiadásban jelent meg idén.

Biztosan ti is voltatok már úgy egy könyv elolvasása után, hogy képtelenek vagytok újabba kezdeni, mert még annak hatása alatt vagytok. Nos, pontosan így voltam ezzel a regénnyel én is. Ezt az érzést nevezzük könyvmásnaposságnak.

Mielőtt elmesélném a történetét bemutatnám a szerzőt, hogy pontosan ki is az a Julie V. Scott.

Biztosan láttad már a kézműves termékeit instagramon a bookstagrammerek képei között, azokat a szebbnél szebb gyertyákat és illatviaszokat, amelyek szójaviaszból készültek. Az én kis boszorkányüstömet is, amelyben sokszor párologtatom az illatviaszaimat, az ő webshopjából vásároltam.

Balaton déli partján fekvő kisvárosban él és tevékenykedik. Bár egy időre félretette tollát, hogy amásik szenvedélyének élhessen, azonban ezen könyv megjelenésével megváltozott. Egy kisregénnyel lepte meg a követőit és a leendő olvasóit, amely egy sorozat előzménytörténete. Elöljáróban csak annyit szeretnék hozzáfűzni: ha ez a nulladik rész, milyen lesz a többi?! Alig győzöm kivárni, hogy a sorozat többi részét is elolvashassam.

Fülszövege:

Vajon lehet olyan erős szeretetet érezni a zene iránt, hogy az megmentse a lelkedet?

Remington Blake erre keresi a választ, miközben próbál túlélni alkoholista apja ámokfutása mellett. Maga sem tudja, hogyan kellene viszonyulnia az élethez, ám egy nap Natalie Keller besétál a Hartford Gimnázium ajtaján és fenekestől felforgatja az addig ismert életét.

A lány reményt ébreszt benne, már nem csak létezni próbál, hanem szeretetre és sikerre vágyik. De vajon az iránta táplált érzései elegendőek ahhoz, hogy a legnehezebb időszakokon átsegítsék?

Julie V. Scott kisregénye, a Before Heaven betekintést enged egy nem mindennapi fiatal életébe, aki pontosan tudja, milyen érzés a lejtő alján lenni, ahonnan már csak úgy tudsz kijutni, ha valaki kinyújtja feléd a kezét.

A történet a Sky of Heaven sorozat nulladik, egyben bevezető kötete.

A regény címe, Before Heaven – A mennyország várhat, és borítója igazán sokat sejtett belső tartalmáról. Sőt, belső borítóval is rendelkezik eme regény, ami még csodálatosabb hatást kölcsönöz neki.

Teljesen felülmúlta az elképzeléseimet, hiszen olyan történetre számítottam a fülszövege alapján, amelyben a tini szerelem kap főszerepet. Ehelyett olyat kaptam, ami erősen feszengetti az olyan problémákat, mint az alkoholizmus, depresszió, családon belüli erőszak, iskolai zaklatások és a gyász. Ezeket állítja szembe az első szerelemmel, az igaz barátsággal, azzal, hogy a család nem feltétlenül vér alapján van és a zene mindent elsöprő erejével.

Remington Blake édesanyja halálát a mai napig nem tudta feldolgozni és minden napjait az sem könnyíti meg, hogy apja alkoholista és bántalmazza őt, hol lelkileg, hol testileg. Ilyen hátszéllel próbálja túlélni a gimnazista megpróbáltató éveit. Mindösszesen pár személyre támaszkodhat életében: Will Frostra, aki az egyetlen barátja, és annak édesanyjára, aki mondhatni már sajátjaként szereti őt. A traumáit ők segítik feldolgozni. A két jó barátot a zene még jobban összekapcsolja, ami által mindig el tudnak menekülni a saját démonjaik elől.

Azonban egy nap Remington beleütközik az új iskolatársába, Nataliebe, aki örökre megváltoztatja a fiú életét. A lány olyan, mint egy tornádó, mindent elsöpör maga körül őszinteségével, bátorságával.

Azonban ez nem az a tipikus happy end story, amiben minden probléma megoldódik és boldogan élnek a szerelmesek míg világ a világ.

Rengeteg információt kapunk, amely talán szerintem egy hosszabb terjedelmű könyvben jobban kibonthatóbb, befogathatóbb lett volna. Emiatt kíváncsian várom, hogy a sorozat többi részében mit fog felmutatni az író. Vajon Remington és Will képesek lesznek végül legyőzni a démonjaikat vagy azok fognak felül kerekedni rajtuk?

Julie szépen fogalmaz és nagyszerűen mutatja be egy tinédzser lelkivilágát a gyász és a bántalmazások közepette. Utat mutatva ezáltal azoknak, akik épp hasonló cipőben járhatnak, hogy van remény. Mindig van és lesz is kiút, így nem érdemes feladni, hanem küzdeni kell érte bármi áron. Remingtonnak és kis barátjának Willnek éveken át zene volt a gyógyír, amely megoldássá nőtte ki magát. Egy olyan dologba kapaszkodhattak az együttes megalapításával ami eddigi képzeletüket felül múlta. 

Azt azonban érdekesnek tartom, hogy hamarabb lett előzménysztori kiadatva, mintsem legalább az első része a sorozatnak. Általában ez fordítva szokott lenni, emiatt remélem nem olyan lesz, mintha csak egy filmek az előzetesét látnánk, ahol az összes jó kártyát bedobták, majd a film többi részében már nem marad semmi bevethető.

Mivel érzékeny témákat érintett az író, ezért ez egy újabb történet, amellyel a szívemet egyszerre töltötték meg és facsarták ki. Sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy legszívesebben Remington magamhoz öleltem volna és elmondom neki minden rendben lesz.Bármelyikünk lehetne ő, hiszen mindannyian cipelünk valami olyan tehert, ami a fentebb említett problémák legalább egyikét érinti.

A könyvet és a hozzákapcsolódó termékeket itt tudjátok megvásárolni, sőt még beleolvasót is biztosít a szerző, ha az ajánlóm nem győzött volna meg a megvételéről.

A szerzőt itt tudjátok elérni:

Facebook

Instagram

Moly

Az első nyomtatása 2021-ben a Smaragd kiadó gondozásában jelent meg, majd 2022-ben újra nyomásra került kiegészítve néhány oldallal. E.K. Mindaleth bloggerina ajánlása által figyeltem fel rá, majd a későbbiekben a kiadótól kaptam meg, mint recenziós példány.

Mivel történelem rajongó vagyok, így mérhetetlen kíváncsisággal csaptam fel a könyvet. A szerző könnyed fogalmazása miatt, egyszerűen bevehető ez a tetemes információ mennyiség. Az iskolás években nem vagy igencsak kevésbé érintett részeket szerette volna bemutatni ezzel a művével.

Roppantul sajnálom, hogy a szöveggondozás és tördelés a Stílus és Technikához került. Ugyanis mind a kettőt kevésbé sikerült nekik szakmailag megfelelően teljesíteniük. Gondolok én ilyenekre, mint például:

• a forrásmegjelölések az oldalak alján számomra roppant zavaróan hatottak, főleg azok, amelyek weboldalakra mutatni próbáltak, sokkal több olvasási élményt adott volna, ha ez a végén található meg, még a tartalomjegyzék előtt,
• a fejezetek elválasztása és azokban a két bekezdés között nagyobb térköz használat sem kölcsönzött neki professzionális hatást,
• egy kisebb utószerkesztés sem ártott volna a regénynek.

A fentebb felsorolt szempontok számomra sokat rontottak az olvasási élményemen, azonban ez nem jelenti azt, hogy másokat ilyen mértékben zavarna.

A borítót Zsiros-Petróczki Kitti készítette, amelyre igaz ez a szólás, hogy egyszerű, de nagyszerű. Remekül eltalálta a könyv hangulatát, miközben figyelemfelkeltő is lehet a könyvesboltok polcain.

A hatalmas kutatómunkáért, ami a megírása mögött rejlik elismerésem az író felé. Most már térjünk is a lényegre, magára a tartalomra. Számos új információt tárt elém, hiszen a gimnáziumban már a második világháború utáni eseményekre nem nagyon jutott időnk, így az feledésbe is merült. Néhol azt az érzetet keltette, mintha csak a Wikipédiát olvastam volna, néhol pedig pont eltalálta azt a hangnemet, amivel magát a száraz anyagot olvasmányossá formálta. 1945-től zajló eseményeket mutatja be, hol a Szovjetúnió, hol az USA szemszögéből. A két nagy hatalom ezen időszakot körülölelő lépéseit, elnökeit, sírig kitartó diktátorait ismerteti meg velünk részletekig menően.

Egy biztos, már a család és baráti körben páran bejelentkeztek, hogy kölcsönkapják a példányomat.

Mindenkinek ajánlom, akik érdeklődnek ez a korszak iránt és szeretnének erről összefüggően, figyelmet megragadóan olvasni.

Az írót ezeken a felületeken tudjátok elérni:

Moly.hu

Facebook

Ha kedvet kaptatok hozzá, itt tudjátok megvenni.